a nagybátyám felesége... volt
igen , ma tudtam meg, - Ausztráliából jött a hir - hogy múlt időt kell használni, ha pontos akarok lenni
a nagybátyám , Laci bácsi már évekkel ezelőtt elment, most kb annyi év után követte Klárika, amennyi korkülönbség volt köztük
nézem a közös fényképeket az együtt, náluk eltöltött 64-es nyárból...(Svájc, tópart
Franciaország... tengerpart...
de rég volt...
(45éve...) ,
én még egyetemista,
de a képek tanusága szerint
még ők is milyen fiatalok!
micsoda nagy rabló az idő!
életrabló...
(Hová megyünk?!....)
aliz2. ::
2010. jan. 22. 3:46 :: 6
komment
Kategóriák: fotó ::
Címkék: elet, rokonok
Hanna (Válasz erre):
VálaszTörlés2010. 01. 24. 9:28
Nagyon jo kepek.valahogy akkor meg minden mas volt, volt ize az etelnek, szavaknak volt jelentese kulturanak volt erteke,egymas tisztelete a nok is tudtak akkor oltozkodni.mennyivel noiesebben is.
Shavua Tov!
' hova megyunk?' -merre jutunk.
3. aliz2. (Válasz erre):
2010. 01. 24. 10:09
...nekemmondod?! kész idill...
(ami a nőies öltözködést illeti, ez az u.n. "zsákruha" rajtam,táncosnő nagynénémnek nem tetszett, mert nem elég nőies,szóvá is tette-, hogy nem látszik benne a (vékony)derekam- ...) Ők mindig nagyon elegánsak voltak! (kivül-belül)
ÉN a "hova megyünk"-et másképp (is) értettem (kicsit konkrétabban - bár konkrét válssz nem lehet rá...)
4. Hanna (Válasz erre):
2010. 01. 24. 11:52
Szerintem is igaza volt a nagynenednek.
(masodik kepen mar lathato)
p.s: igen,gondoltam arra is, hogy az ember egyszer eljut oda , ahol a kapuk bezarodnak.de ezek a kepek inkabb az eletet jelzik. -napfeny, hatterben levo csodas hegy,fiatalsag,noiesseg es mosoly.
5. aliz2. (Válasz erre):
2010. 01. 24. 14:18
...igen, de az IDŐ, azóta is... (lásd a bejegyzés szomorú tartalma, szomorú etapjai... , az út vége felé... )
a táj is csodás volt, valóban, Lausanne, Nizza...
azóta se láttam olyan kék egeket...és a kék valóban a végtelen , no és a tenger... felejthetetlenül szép emlék az a nyár ("hol van...?")
6. palomablanka (Válasz erre):
2010. 01. 25. 1:30
A nők nőiesek voltak.Vagyis ti is azok vagytok a képeken. Akármilyen is a ruha rajtatok...
Mikor a képekre ránéztem, azonnal ez fogalmazódott meg bennem. Utána kezdtem csak olvasni.
Mondj valamit