bekísértem lányom Szegedre, a vizsgájára - egy kicsit (rossz?) szokásból? Hiszen (már?) semmi szüksége istápolásra, a buszozást is remekül bírja szerencsére, és nem is szorong ... csak aratja az ötösöket, könnyedén... Én meg egyre nehézkesebb vagyok - mellette. Ő most bent is marad pár napot, túl sokat volt itthon, a vőlegénnyel is rég látták egymást, meg van egy csomó Szegedhez kötő dolga... vizsgaidőszak után kicsit fel is halmozódtak...
felmentem az Áruházba körülnézni, míg vizsgázott , (utána -megbeszéltük -, együtt ebédelünk) -az áruházban mindig be van kapcsolva valami zenerádió, hogy kellemesebb legyen a vásárlás, szoktam is hallgatni, nézelődés közben, mert még a zenéket ősszekötő szövege is "szórakoztató"...
most viszont valami szokatlan történt, a dal, amit hallottam, bár nem először, s mégis.... most különösen hatott rám, nagyon nekem, sőt belém szólt. Úgy álltam meg a ruhásfakkok előtt, hogy lehetőleg - az amúgy is majdnem üres árúháznak - hátat fordítsak, sőt rá is hajtottam a fejem a vasrúdra, hogy takarjam megállíthatatlanul potyogó könnyeim...
már vége lett a szám szöveges részének: (Mama, indulnom kell, tudod, vár egy másik hely/Tudom, érted ezt - ugyanígy volt veletek/Mama, indulnom kell, csak fáj, hogy könnyezel/Ugye érzed azt, hogy a szívemben maradsz/Mama, indulnom kell, tudod, vár egy másik hely/Mit is mondhatnék, itt a szó már nem elég/Mama, indulnom kell, ide nem kísérhetsz el/Ott már várnak rég/Ne sírj, kérlek, ne sírj!)...amikor érzem, megfogja valaki a vállam: egy öreg, fehér hajú, törékeny néni kérdi, aggódva:
- Rosszul van?
- Á nem, dehogyis, csak nagyon belemerültem ebbe a dalba!
- Én is szoktam ...- mondja, de azért szomorkodva-sajnálkozva néz továbbra is rám.
A végén én nyugtatom: - Nincs semmi baj. Sőt! Csak arról van szó, hogy felnőnek a gyerekek!
aliz2. :: 2008. jan. 23. 21:21 :: 5 komment :: Címkék: , kapcsolatok, lanyom, valtozasok, zene
Megható történet.
VálaszTörléss már 13 éves!
Törlés