2011 JANUÁR 30
A „JÓLNEVELT PEDAGÓGUSGYEREK DIJA”
nem
a "jólneveltségéért" kapta (amit persze lázadásokkal
tarkit(ott) - Rudolf
Péter az
idei Páger gyűrűt. Hanem azért, mert Págerhez méltón jó
színész.
de
érdekes módon - ha kissé ironikusan is, de mégis sokatmondón-
végigkisérte a dij átadását követő beszélgetést ez a kitétel
- vezér motivumként... (egykori pedagógusként nem is volt rossz
hallani,...) de egyáltalán az egész beszélgetést jó volt
hallgatni, ami most talán még inkább monológ lett mint dialóg.
Ami nem is baj. Azt hiszem Réz
András -
az örökös beszélgető- (olykor faggatópartner) - se bánta,
hogy most nem volt sok dolga. Hiszen, mikor megjegyezte
monologizáló, hosszas mesélésekbe, okfejtésekbe és
körmondatokba vesző "beszélőtársa", hogy talán
túl sokat beszélek? -
mondta is, ahogy én is magamban: hogy dehát "azért
vagyunk itt "Méghozzá
hányan voltunk kiváncsiak rá! Tele volt a terem.Valószinű a többség az Üvegtigris sikeres
rendezőjére, vagy a tévébeli Beugróimprovizáló
szinészegyéniségére... olyan vastaps fogadta ezt a kis embert ,
mint talán még senkit a korábbi dijazottak közt (pedig sose
spóroltunk tapssal) - sőt épp láttam, a bevonulásukkor, hogy a
2. sor(om) belső szélénél elhaladva (én a külső szélen ültem,
egy pótszéken) egy asszony felállt, mondott valamit , és
megpuszilta az épp felé jövő illetve már megállitott szinészt
- amit aztán később kiderült, hogy milyen megilletődöttséggel
idézett fel, már a szinpadon, a kitüntetése után, mikor amúgy
is dicsérte a makói közönséget, illetve az esemény -
meghittségét. Azt hiszem Makón ezek a dijátadások, már pedig ez
a 10., igazán méltóak, és a színészek és önmagunk kölcsönös
megbecsülésén alapszanak... talán a polgármester egy kicsit már
fáradtabban mondja a szokásos szövegét a dijátadás előtt,
eldicsekedve Makó hirességeivel, meg dijaival - mindig (dehát
egy újszülöttnek minden vicc új - és 10 év alatt már
felnőhetett egy új nemzedék is), de most a beszéde végén valami
nagyon személyeset és fontosat emlitett meg: azt, hogy a
(jelenlevő) felesége és lánya a lelkére kötötték, hogy
feltétlen emlitse meg, hogy milyen nagy élményt jelentett számukra
az a Romeo
és Julia előadás,
amit itt ebben a házban adtak elő jópár éve a feleségével
(Nagykálózi
Eszterrel) Később
- a makóiaknak tett viszontbókolásként -Rudolf
Péter is
visszaemlékezett erre a teltházas előadásra, mert itt mindig
akkor volt csend és akkor nevetés a nézőtéren, ahogy ők a
szinpadon várták - tehát igazán szinházértő közönséggel
találkoztak itt a makóiak képében, sok fiatallal (háttér
köszönet a pedagógusoknak és minden elismerés... "a
pedagógusgyerek" szinész részéről) emlékszem én is,
sajnos nem az előadásra, bár vettem is két jegyet az eseményre
én is, jóelőre, akkor még gimnazista lányomnak meg nekem, de
aztán átadtam a jegyet, egy szegedi ifjúnak, (már mind elkelt)-
közbeszóltak gyomorbántalmaim is - és igy legalább meg tudta
nézni az előadást lányomnak ez az ismerőse, aki azóta már New
Yorkban szinész... át kell adni Rudolf Péter köszönetét
és üdvözletét neki is! jelezte, hogy nagy részük azóta már
biztos felnőtt - hát igen. Lányomnak is átadtam az üdvözletet.
Ő meg - férjével - ma az Operába mennek, épp most (Pik
Dámot hallgatni (tegnap egy koncerten volt szegedi
barátnőjével a MüPában) Kicsit sajnáltam, hogy nem volt ő is
itt... Makón jóval kevesebb program van persze, mint a fővárosban
- de ezeket annál jobban megbecsüljük s meg is adjuk a "módját".
Ha
hinni lehet Rudolf
Péternek,
nagy élmény volt neki (is) az átadás. És nagyon őszintének
tűnt, miért ne lehetne hinni neki... azt mondta, hogy ő nem
egy jelenben élő ember, mindig nosztalgiázik, vagy a jövőt
tervezi, nemrégiben az 50. születésnapján érezte át először
igazán a jelent. És ez alkalommal, most érzi másodszor! Itt,
nálunk...
Keretben
hallhattunk Páger
Antalra is
jellemző és megható történeteket. Bár Rudolf -
az ő humorra hajló alkatából fakadóan is - Págerből elsősorban
a "huncutságát" emelte ki, amit látni vélt a
kivetíttett képén is. És azősbohémságában
ragadta meg a lényegét. Abban is a humorát , hogy azt mondta
egyszer Jean
Gabin -ra
hogy ő
a magyar Páger Antal. Ami
majdnem olyan mintha Woddy
Allenra azt
mondanánk - mondta R. P. , hogy ő az amerikai R. P. Csakhogy amit
P. A. mondott, az igaz is!-csattant a poén.
Rövid
emlékezés, elmélkedés szólt a pályakezdéséről, hogy
mennyivel könnyebb volt pályát kezdeni, népszerűségre szert
tenni akkoriban, a 80-as évek elején - (filmek, tévéjátékok)
neki különösen szerencséje volt a kamaszos külsejével; sok
szerepet ennek is tuladonitott, de én emlékszem, ezekben filmekben
nem csak hiteles fiatal, hanem remek alakitásokat nyújtó
szinész is volt: Csacsacsa,
Szerencsés Dániel, Jób lázadása.(Katonaruhában
se adtak neki sört, úgy nézett ki... én emlékszem, a hangja is
milyen kamaszos volt, és sokáig tényleg ő volt az ügyeletes
kamasz is.)(Hát most már nem tűnik annak... ami a külsőt illeti.
Akármilyen fiatalnak látszik valaki s akármeddig, a fiatalság
mindig elmúlik, ilyenkor sokszor rohamosan -de a tehetség
szerencsére - általában azért - nem megy el vele...) Kitért
arra is, hogy most nehezebb indulni, legfeljebb kereskedelmi
tévésorozatokban remélhet pályakezdő szerepet (ismertséget), de
ott elmélyült munkára nem nyílhat lehetőség. (enyhén szólva)
Szó
esett - a "szórakoztatás" kérdéséről is.
(Réz felvetésére)
de inkább arról kezdett beszélni a kérdezett- nyilván a pozitiv
példa(képet) is felmutatva -, hogy
ő Chaplinből szakdolgozott
- nem véletlenül, mert a chaplini lázadó kisember figurája
(esendősége, humora)nagyon közel áll(t) hozzá.
aztán
konkrétan is szólt arról az újabb visszaterelő kérdés
kapcsán,- hogy dehát az volt a célja,
az Üvegtigrissel, hogy röhögjön a
közönség? - hogy ő éppenséggel a többrétegű filmeket
kedveli. És hogy a szereplői tudjanak egymáson röhögni. (netán
magukon is?) Önirónia! (neki is van!:) És amúgy is "folyton
kesergünk" , ő kedélyjavitónak is szánja a filmjeit. És
nem a szakembereknek csinálja , nem fesztiváloknak, hanem
"önöknek" mutatott a közönségre.. akar elmondani egy
történetet...(és eléggé rosszallotta, mikor egy kritikus
szétválaszthatta magában e kettőt (a nézőt és a kritikust):
mert azt mondta a filmjéről, hogy "nem
tetszett, de szerettem" (később
megbánta, szégyellte?)
Megszólalt Rudolfból a
homo moralis is.
Amikor felvetette, hogy "nehéz
méltósággal megöregedni nálunk" , hogy
pl Ádám
Ottóra a
nagy humanista rendezőre, senki rá se kopogott (pedig tudott
annyit Shakespeare-ről
mint a körbeudvarolt, megbecsült Peter
Brook. És
mondta, hogy jobban
meg kellene becsülni az öregjeinket, és
a fiatalabbakat is, nézett rá finom utalással, a mellette ülő
- korábbi, (Szegedről) dijazott- Király
Leventére, aki
lefogyva és bottal jött a mostani dijátadó eseményen,
megtisztelve jelenlétével azt. ..) Ezt a - Réz
Andrásá ltal- "erkölcsös"
nek titulált szinezetet, (is) a pedagógus. szüleitől kapta,
mondta, akik "végtelenül tisztességesek" voltak...
Aztán
az obligát kérdés a jövőről: mit tervez, mi érdekli még
-viccból hangzott el a kohászat, aztán meg (komolyan) az irás
(önirónikusan az , hogy nagyon rossz verseket irt, talán 3
van, amit vállalna) de szeretne forgatókönyvet írni.
És
egy Páger
Antal
emlék , zárszóul: mikor kitüntették Veszprémben Rudolf
Pétert,
egy alakitásáért, tőle kapott csak táviratot, ezt: Gratulálok:
Páger Antal.
Most
én is. (És nem csak a szinészi teljesitményhez.)
.............
a
korábbi dijtadó ünnepségekről ill kitüntetettekről (Törőcsikről,
Kulkáról, Bánságiról):
http://lineas.freeblog.hu/archives/2008/01/27/ma_minden_szo_-_nekunk/
http://lineas.freeblog.hu/archives/2009/02/08/makoi_kapcsolatok/
http://lineas.freeblog.hu/archives/2010/01/31/9-szer_is_Pger-dj/
