úgy látszik, igaz a mondás, ha orvoshoz mész, 7 nap, de ha nem, egy hétig is eltarthat... ez a nátha... nos, nem mentem, orvoshoz,
viszont beugrottam Szegedre, bár szinte azonnal vissza is fordultam, mert ott mélypontba jutottam a csúcsmagas (20 foknyi) hőmérséklet mellett, a náthámmal kapcsolatos csapnivaló közérzetemmel. lyányom 3 nehéz táskával indult el itthonról, a buszállomás felé, egy laptop, egy kézitáska (sok könyvvel), és egy hátizsák (ruhaféle)... és rajta az új kis kabátja, ami szerintem nem téli-, de mondjuk az idő se az - sőt, egyáltalán nem is kellett nap közben semmi kabát! de hét közepétől megint hideget mondanak; jobb ha bent van a kisbundája is - gondoltam, s utána vittem (ó, azok a jiddise mámék - beleértve magamat is, naná!) kíváncsi vagyok, hogy alakul az időjárás a héten! mindenesetre ma a dupla kabát bőven sok volt...
ültem egy kicsit várakozás közben a központi egyetem előtti padon, egy anya, babakocsiját odatolta, s engedelmet kérve leült mellém, a babát is kivette a kocsiból, csuparózsaszin kötött tipegőben, mint egy kis labda, gömbölyödött, és bújt az anyjához, aki még betakarta egy rózsaszín pléddel is, láthatóan élvezték mindketten, különösen a baba a napot - mondtam is, talán ez az első igazi (tavaszi) napsütéses napja a kisbabának, mióta megszületett - október 2-án született... - mondja a mama, mire már épp elénk penderült az én nagyranőtt lyányom -ő meg október 4-én - mondom... őszi lányok, csak élvezzék a tavaszt!- bár az én lyányom, ugyancsak a fejemre nőtt, szó szerint is, feltűnően - neki is feltűnt !- vagy én mentem össze?("én nagyra növök, te meg picire, én leszek az anyukád..." - helyben vagyunk, aggodalmasan néz is rám, mikor mondom, én máris utazom vissza, nem vagyok valami jól ezzel a náthával, - mondhatnám: kutyául -)s még ki is akar kísérni a buszállomásra... Ugyan már! van épp elég dolga!
A busz, a budapesti már benn áll, előtte tömeg, a sor végére állok illedelmesen, de beslisszol oldalt előttem egy pár később jövő élelmes-szemtelen tenager, viszont előre enged egy nálam alig fiatalabb, ezt kompenzálandó, a sofőrnek hiába mutatom a 65 évem igazoló bilétám, mint rendesen, ő visszarendel, kérdi hova megyek, s ad is egy jegyet(!), amire rá van nyomtatva, hogy ingyen. Merthogy, mint mondja, ez nem a Tiszavolán, hanem valami fővárosi rt., s úgy látszik dokumentálják is ingyen (könyöradománynak vélt?) jegyeiket (egyből 2 db-ot is nyom a jegyre), s látszik, hogy szívesebben venné, ha "fizetővendég " lennék én is, s nem afféle "potyautas"... erre nem is gondoltam, hogy még éreztethetik azt is , hogy kegyet gyakorolnak velünk... persze, nem éreztem ettől jobban magam. de az úton szinte aludtam, az éjszakai Oscar közvetítés megtekintésének kisérlete kissé megtépázta az éjszakai alvásidőmet...
pihenek - nem is tudok most mást tenni... náthás vagyok... még 5 nap?! (a 7- azaz hétből)....
aliz2. :: 2008. febr. 25. 19:14 :: 5 komment :: Címkék: anya, egeszseg, idojaras, kapcsolatok, lanyom, SZEGED
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése