mindjárt indul az IC, SZegedről Budapestre. Még áll a vonat. Szüntelen csacsogás tölti be az indulásra várakozás perceit. Nem is nagyon érteni mint mond szembe egy kisgyerek, de az anyja tökéletesen érti és reagál minden szavára, néznek ki az ablakon, oda beszél ki a gyerek, a végén már én is értem, hozzászokva a gagyogásához, hogy mit,.... Apa, süt a Nap!...,
s valóban , mire elindulunk kisütött a Nap valóban (bár a fülkében mintha már előbb is) Elindulunk, és a derű marad.
egész úton, beszél, iszik, sétál a pöttöm, persze mindent anyai segédlettel, de teljes önállóságát is megőrizve. és végig derűsen. még akkor is, amikor tisztába teszik...
gratulálni kellene ennek az anyának, duplán: remekül bánik a gyerekével, remek gyereke van - persze a két dolog valószínű összefügg, legalábbis nem lehet merő véletlen.
aliz2. :: 2011. febr. 18. 22:14 :: 2 komment
Kategóriák: fotó ::
Címkék: kacsolatok, utazas, velemeny
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése