szégyen-nem szégyen úgy megyek a Benczur utcai Pedagógusszállóból a szomszédos Szépművészeti Múzeumba át - a visszautazásig kitölteni az időm - hogy nem sokat tudok az aktuális Hervé-kiállitásról, illetve a 100 éve született Hervéről. (a még mindig nyitott Boterot már láttam, elég volt nekem az egyszer is) Persze , kiderül, hogy csak hiszem, hogy nem tudok Hervéről, és pár óra múlva viszont annál többet és annál maradandóbban. Hiszen ahogy kilépek a múzeumból úgy kezdek fotózni, mintha a tanitványa lennék - ... az is lettem. Úgy érzem...
Valójában már az első percekben ismerős valami, ahogy nézem a Hervéről szóló filmet, amit a bejáratnál vetitenek. A felesége beszél, róla, és amikor a megismerkedésüket idézi fel, akkor nagyon ismerős kezd nekem lenni a történet... hát persze, mikor leúszik a film, látom, a Duna tévé készítette, s nemrégiben láttam-hallottam a tévében. Arra emlékeztem, hogy arról beszélt Judit Hervé, hogy neki Charles Boyer volt az ideálja, aki elegáns és charmőr, és Lucien Hervé nem volt egy C. B, és mégis... (csak az egészben a legérdekesebb, hogy később egy másik filmben egy riportalany(nő) épp ezekkel a szavakkal jellemzi Hervét is! hát akkor mégis..?) Meg az is megmaradt még a régebben látott filmből, hogy Judit gyanakodott, hogy nem járatos a magyar irodalomban a férje (aki 18 éves korában:1928-ban került ki Párisba, a Hódmezővásárhelyen (!) született Lucien Hervé, eredeti nevén: Elkán László - felesége meg a deportálásuk, 45 után, Nagyváradról - ) azt még elnézte neki, hogy nem hasonlit C.B.-ra, viszont hogy Szerb Antalt, József Attilát nem ismerte, azt már nem tudta elviselni, úgyhogy hozatott neki könyveket, s hamarosan annyira bele is szeretett a J.A. versekbe, hogy néhányat le is forditott franciára... Hát jellemző, hogy ezt jegyeztem én is meg!(irodalom, óh)
Most viszont a fotói kötöttek le és hatották rám, nem is akárhogy. Hiszen ez egy igazi művész. Még csak nem is fotóművésznek tűnik, hanem egyenesen képzőművésznek. A fotói festőiek, még inkább "grafikusak" , és költöiek is. Csak a lényeget mutatják, de azt igen! S így olyan dolgokat és olyan nézőszögből tudnak megmutatni a valóságból , ami revelációként hat. Hát ilyen is lehet a valóság? ha igy nézzük, ha igy látjuk!
aliz2. ::
2011. febr. 20. 19:51 :: 4
komment
Kategóriák: fotó ::
Címkék: Budapest, film, fotok, kepzomuveszet, kiallitas, muzeum
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése