multkoriban a buszon egy öreg nénike magyarázta a mögötte levő fiatal diáklánynak, hogy ez az öregség milyen hirtelen érte utól, és mennyire idegen is neki, hogy nem is olyan rég még ő is fiatal volt, a lány csak mosolygott, nem szólt egy szót se, de látszott rajta, kimosolyogja a nénit és egy szavát se hiszi!
én hittem neki, hiszek neki, én ugyanezt élem... erre emlékeztet mindenki körülöttem
a buszokban főleg, amikor egyből felugranak, ha csak rám néznek, hogy átadják a helyüket, s hogy elő se kell vennem a 65felettiségem tanúsitó igazolványt a buszvezetőknek, elég , ha rám néznek (a ráncaimra - ott a tanusítvány), csak legyintenek...
pedig nem is olyan rég még én adtam át a helyem
hogy történt ez az egész?
szinte észrevétlen
csak közben elmúlik az élet
az elején még csak készülődünk szinte az "igazi" életre, ami "előttünk van"- gondoljuk; s aztán hirtelen - már megint készülődünk... csak valami másra...
pedig még alig éltünk...
"Itt
hágy szép tavaszom: még alig ízleli
Nektárját
ajakam, még alig illetem
Egy-két
zsenge virágait.
Itt
hágy s vissza se tér majd gyönyörű korom.
Nem
hozhatja fel azt több kikelet soha!"
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
amúgy -mielőtt valaki rosszallaná, hogy miért írok ilyesmiről - Berzsenyi, akinek a Közelítő tél c. örökbecsű költeményéből (nem is először!) idéztem, alig múlt 30, mikor ezt írta..., hiszen minden(ki)re érvényes:
Oh,
a szárnyas idő hirtelen
elrepül,
S minden míve tünő szárnya körül
lebeg!
Minden csak jelenés; minden az ég
alatt,
Mint
a kis nefelejcs, enyész.
aliz2. ::
2009. febr. 27. 22:11 :: 8
komment ::
Címkék: BERZSENYI, elet, elmelkedes, eset, kolteszet, oregedes, vers
Katalin Rózsáné Kovács
VálaszTörlésA férjem kedvenc költője volt Berzsenyi.
Paulinyi Tamás
Hajt az idő gyorsan – rendes útján eljár – Ha felűlünk felvesz, ha maradunk, nem vár; Változik a világ: gyengül, ami erős És erős lesz, ami gyenge volt azelőtt. (Arany János)
Gonda Julia
de nem csak az királynak van igaza hanem az öreg Toldinak is! (össze vannak kulcsolva kezeik...)
Paulinyi Tamás
Én ezt szeretem Berzsenyitől: OSZTÁLYRÉSZEM
Partra szállottam. Levonom vitorlám.
A szelek mérgét nemesen kiálltam.
Sok Charybdis közt, sok ezer veszélyben
Izzada orcám.
Béke már részem: lekötöm hajómat,
Semmi tündérkép soha fel nem oldja.
Oh te, elzárt hely, te fogadd öledbe
A heves ifjút!
Bár nem olly gazdag mezeim határa,
Mint Tarentum vagy gyönyörű Larissa,
S nem ragyog szentelt ligetek homályin
Tíburi forrás:
Van kies szőlőm, van arany kalásszal
Bíztató földem: szeretett Szabadság
Lakja hajlékom. Kegyes istenimtől
Kérjek-e többet?
Vessen a Végzet, valamerre tetszik,
Csak nehéz szükség ne zavarja kedvem:
Mindenütt boldog megelégedéssel
Nézek az égre!
Csak te légy vélem, te szelíd Camoena!
Itt is áldást hint kezed életemre,
S a vadon tájék kiderűlt virány lesz
Gyenge dalodra.
Essem a Grönland örökös havára,
Essem a forró szerecsen homokra:
Ott meleg kebled fedez, ó Camoena,
Itt hives ernyőd.
Gonda Julia
ennek is kettős igazsága van ám!nem kell minden elhinni ami a felszinen van, önmagét is áltatja kicsit vele!
Paulinyi Tamás
Hát jó...
.
Gonda Julia
"semmi tündérkép fel nem oldja"? hát kicsit bánja....
Paulinyi Tamás
Gonda Julia Ne akadjunk el apróságokon, az élet szebb ajándék, mint a részletek...
Gonda Julia
Igaz, de akkor ne is elemezzünk 🙂
Gonda Julia
"Az élet szép, néked magyarázzam?"(Heltay Néma levente)
Válasz4 é.
Ike Bencze
Petri György "kommentje" (1999.)
Ike Bencze
Ahogy halálod egyre közelebb, - megállva, elmélázva közeleg, - kezded megszeretni az életedet, - ami lehetett, ami még lehet, - és nem nyomasztó az, hogy a világ - majd nélküled folytatódik tovább, - éppen az ellenkezője lenne az, - halálom egyfajta vigasz: csak annak juthat osztályrészeül, - ki elvan vigasz, nyugtatás nekül. - (Magamfajta légies alakok - használhatnak régies alakot.)
Gonda Julia
Ez nagy lelkierőre vall.én még nem jutottam el idàig!
Ike Bencze
Nem azért írtam; inkább azért: mekkora az ellentét a bánatos nosztagiában születő, lassan 200 éves klasszikus versek és a 20. századi - alighanem ugyancsak klasszikussá alakulgató Petri halálhoz való viszonya között. - A téma ugyanaz.
Gonda Julia
Hirtelen nem tudom melyikPetrire gondolsz! Bàr ö sose nosztalgikus!
Ike Bencze
Természetesen Petri Györgytől idéztem, aki a vers végén még ironikusan jelzi is a stílusa idomulását a klasszikusokhoz (a "légies"t persze itt a halálos beteg P. írja magáról. ) A halálhoz való viszony "romantikája" változott. (Petri György: Összegyűjtött versek Magvető, 2018.)
Gonda Julia
ja, ja,,, értem már és csodálkozom...(és nem nagyon hiszem...bár az ember bizonyára eljuthat ama "sáv"ra is....ha már annyira légiessé vált)
Válasz3 é.Módosítva