a levéltárban kutakodtam, csak két dobozt néztem át két alkalommal, az 1971-75-ig terjedő időszakot, valami nyomát, mindenféleképp csak töredékét az 1966-1996-ig ottlétemnek, főleg az irodalmi színpad meg egyéb plusztevékenységek miatt, de nem találtam túl sok konkrét adatot,...viszont beleolvasva az értekezletek jegyzőkönyveibe, amiken valaha jelen voltam (ha ritkán is szóltam hozzá a jegyzőkönyvek tanúsága szerint is),,, hamar visszaklimatizálódtam, és meg kell mondanom, volt olyan, hogy sűrűbb lett a levegő körülöttem, mintha ugyanott lettem volna (s már értem, miért torkollt szinte mindig fejfájásba egy-egy némán végigszenvedett értekezlet)...a kezem is beleszürkült, alig győztem lemosni a rárakódott - no tán csak nem "guano"t...de valóban azt éreztem, hogy lelkünkre így ült az a kor...
Most különösképp furcsának és nehezen elviselhetőnek tűnt néhány dolog...
ami az - amúgy elismert irodalmi színpadot érinti - ez a munkatervi (központi, iskolavezetési - nem szakmai) általános iránymutatás pl.:
"az irodalmi színpad elsősorban mai témájú, optimista hangvételű összeállítást mutasson be" (75) (hurrá!:)
de azt hiszem ekkoriban mutattuk be a "Jaj, szeressetek szilajon!", József Attila műsorunkat, a Szabad ötletek jegyzékével keretezve... ("...hessentsétek el száz bajom")
azt látom, hogy folyton részt vettem különböző továbbképzéseken. Szentesen, diákszinpadvezetőin, Szegeden oroszon, magyar (speciális képzésen) stb...
találtam orosz érettségi vizsgai elnöki elismerést a tanári munkáról, meg egy kétoldalas minősitést (74-ből )- de ez nem volt újdonság, mert megkaptam másolatát magam is, csak az lepett meg, hogy mégis megmaradt az is... csak egy példányban ezentúl)
de igazán... sokkal többet mond nekem, ha a dokumentumokat nézzük, ez a fb bejegyzés egy visszarakott mostani profilfényképemhez illesztve, amihez korábban már irt egy szinpados tanitványom,
Ez annyira jó kép, és annyira "gondajuli-kép"... Olyan hihetetlen, hogy ugyanez a szempár figyelt engem a katedráról, figyelte a színpados csetlés-botlásaimat, telt meg könnyel a szavalóversenyeken... De szép idők is voltak azok! Tudom, hogy manapság nem divat ilyet mondani, de nekem jó visszagondolni a diákéveimre! (...)
most egy nemszinpados, nem is olyan jó tanuló kicsit csibész egykori diákom írta ezeket a megható sorokat, hozzá:
jó...talán a kis disznók, akik elé a gyöngyöt szórta számolatlanul, már tudják mi érték és mitől (és kitől)
...hát ezért, mégis érdemes volt (szórni azokat gyöngyöket)... (?!) Talán nincsenek is "disznók", (a hatásukra) vagy csak nagyon rövid, átmeneti ideig... (?) van remény,... a fiatalokban mindig is! azaz az "ifjú szivekben"..., amikben élünk, és éljen(ek) bennünk is.!
aliz2. :: 2013. febr. 22. 14:32 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: emlékezés, múlt, tanítás
nekem is jó emlékeim vannak, és ne gondolja, hogy igaza volt akkor amikor néha azt hitte, hogy hiába
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése