múltkoriban már azt hittem, búcsúzhatunk a havas téltől, erre ma.... "hajnali" 6 körül, mikor felhúztam a redőnyt, világos van -e, hát több volt mint világos, majd elvakitott az a kápráztató fehérség, ami , igen-igen, az égből szállt alá, de valószínű, már éjszaka, mert vagy 4cm magasan borított be mindent a hó. Az ablak alatt parkoló autókat is jócskán befedte. Lányom most indul nem soká Pestről Szegedre, a Intercityn, 10-kor kezdődik az egyetemen az óra, amit ő tart, még jó, hogy nem előző nap utazott le Makóra, s innen Szegedre reggel, mert ilyen hóesés mellett, bizonytalan lehet a buszút- gondolom (aztán a későbbi események és hirek igazolnak, sajnos - a baleset miatt lezárták a 43-ast, és csak koradélután oldották fel a tilalmat, a helyszínelés miatt)
Én a 4-es busszal mentem be Szegedre, lányom elé, akinek fél 6-ig volt órája. Kis késéssel értünk be a Mars térre, 17,15 körül -sűrű hóesésben, miközben a rádió egyre csak azt hajtogatta, hogy micsoda havas, csúszós idő lett, alig lehet közlekedni, nem tudnak felmenni a hidra az autók, és úton-útfélen baleset...
hát nem lehetett könnyű igy vezetni a mi sofőrünknek, de álllta a sarat - akarom mondani a havat... (pontosabban járta...)
Hanem visszafelé, a 6-os buszra szálltunk. Lányomnak nehéz, zsúfolt napja volt, már fáradt is, éhes is, gondolta, 7-kor már pihenhet , ehet, itthon... (Pestre csak 10 körül érne) Hanem ... még 19,40-kor is Szegeden, a hid előtt voltunk, dugóban*... Akkor egy bátor húzással nekiindult a buszvezető, oldalt, mellettünk hagyva a kamion karavánt, miután a terelő rendőr fogát szíva ugyan, de megengedte, a hídnál felvettünk hóemberekké vált (netán több mint másfél órája) ott várakozó utasokat még, és aztán már röpke óra alatt, tehát összesen 2 óra 40 perc alatt Makóra is értünk. (ennél rövidebb a menetidő Szegedről Pestre)
Végül is meleg volt a busz, ültünk is, olvashattunk is. (lányom hozott nekem egy Szegedi Egyetemet,(tárcájával az álmokról, meg egy könyvet is, amit most kapott -benne az ő tanulmányával is (Sziv Ernő tárcáiról).Én csak azon csodálkoztam, hogy senki nem csodálkozik pláne méltatlankodik a buszon. Nem ideges, nem nyugtalan. Több mint másfél óra várakozást teljesen természetesnek tekint. Csak pár halk és nyugodt(!) telefonálást hallottam arról, hogy nem haladunk a busszal, késni fogunk. És érdekes, mihelyt elindultunk, felélénkültek, egyszeriben minden(ki) megmozdult és zajos lett... Nem értem én ezt. Én fordítva működök. Rosszul?
Csak holnapra jönnének rendbe az utak! De azt mondják, estig havazhat (eddig is vagy 15 cm. hullt...)... Kinek kell ez az idő március felé már?!
* http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/tukorjeg_a_varosban_-_dugo_a_belvarosi_hidnal/2205335/
aliz2. ::
2011. febr. 25. 0:02 :: 2
komment
Kategóriák: naplószerűség, hétköznap ::
Címkék: idojaras, lanyom, MAKÓ, SZEGED, tel, utazas
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése