megint egy könyv, a bejárattal szembe állitva a könyvtár polcán, ami már belépéskor megállít, illetve arra késztet, hogy leemeljem, és aztán jócskán bele is lapozzák. És/de valószínűleg másnap (holnap) csak elhozzam haza is, mert az egészet el kellene olvasni. Felcsigázott. Nem csak a szövegeivel, hanem legalább annyira a fotóival. Sőt. Talán azokkal még inkább, de azok értékét és hatásosságát is emeli, ahogy a szövegben ott a magyarázatuk és viszont. Családi fotók. Családi történetek. Abból az időből (csecsemői és kisgyerekkori) amire általában - azt hisszük, hogy nem is emlékezünk - de itt megidéződik, megjelenítődik. A képek előhívják, és nem csak illusztrálják, élik a szöveget. A gyermeki szemekkel, a gyermeki látásmóddal. Az idő okozta változások árnyalatait is felmutatva. Hogy aztán a legvégén egy beszédes - különböző életkorú - képeket egymásba , egymásfölé mosó montázsba egyszerre mutassa fel valamennyit. Mint a fa évgyűrűi. Az öregebb arc mögött ott a csecsemői. A szemüveges szem mögött a világra először rácsodálkozó. Egyszerre. Mint ahogy az íróban is e különböző korok, rétegek, látásmódok. És megnyugtatására közöljük a megérett csúnyaság (békaság) mögött ott az eredendő, elemi szépség. (is.)
a gyerekkoré, (s a felmenőké is,) mint letörölhetetlen alap
(a könyv vagy 4 éve jelent meg, emlékszem nézegettem is kirakatban, boltban; de nm tudtam belelapozni, celofánnal volt lefedve. Kár.)
aliz2. ::
2011. febr. 15. 23:40 :: még
nincsenek kommentek
Kategóriák: irodalom ::
Címkék: fotok, konyv, konyvtar
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése