NÁTHA 2008 FEBR 24

 

na tessék, csak kijött rajtam a nátha vagy megfázás vagy netán influenza - épp mire kijelentették, hogy megszűnt az országban az influenzajárvány ...(?) bár én mindenhol trüszkölő, köhögő, szipákoló embereket láttam-látok-hallok-érzékelek körülöttem

már napok óta bujkált bennem is valami, s most tessék itt van...

az idő viszont tényleg nyárias, jellemző, a baciknak is ez kedvez/het

a náthát nem kedvelem, legfeljebb varródani verseiben , mikor pl. pontos tapasztalati leírást ad: Ki figyelte meg, hogy a nátha / Sorrendje voltaképp kötött? / Előbb a torka fáj, utána/ Lázas, taknyos, végül köhög/ Akár heteken át az ember –/Krákog, moziba járni nem mer....

ez utóbbi félénkség és visszafogottság, persze, csak a varródaniféle finomlelkű költőkre vonatkozhat, mert én lépten-nyomon mindenhol visszafogottság nélküli náthásokat látok, még inkább hallok. (hapciiiiii)

Valahogy így, ahogy  itt:

kürt harsant, vagy csak a náthás  ánglusi költő /Fújta ki orrát, nem tudom én már, mindenesetre
Elkezdték a csatát, aminél soha harciasabb még / Nem volt túl a Maszat-hegyen és a Maszat-hegyen innen.

de még a szerelem hasonlatához is a nátha jön elő nála, (vagy a náthához a szerelem?):

...a szerelem is mintha a nátha /Sajnos most tudjuk hogy erre / Mi lesz a rím de hátha / Nem lesz az(mégis az lett)...

...a köhögés a szipogás / Sehogysem látszik múlni már / Mikortól hipochondria / Meddig valóban nátha /
Sajnos már tudjuk hogy erre / Mi lesz a rím de hátha....

Szóval, hát akkor legyen nátha... méghozzá múló... kedvünket el nem rontó!

(bár épp ma gondoltam rá, náthától függetlenül - hogy bizonyos koron túl a depresszió is teljesen helyénvaló (mégha helytelen is!), indokolt, érthető, jogos - de azért ne adjuk meg magunkat neki (se)!

a náthával szembenézni meg nem ártana - mert minden testi tünetnek lelki oka van (mint tudjuk) - és figyelmeztetés is egyben, mire kellene (kellett volna) ügyelni, hogy ne billenjünk ki az egyensúlyból, az egész-ségből.

 csak tallózgatok Ruediger Dahlke tüneti felsorolásaiból: magunkbazárkózás? tartózkodás az emberektől és a kellemetlen helyzetektől? visszahúzódás a mindennapi élet válságaitól? túlterhelés? menekülési vágy? és ami fontosabb: a feldolgozás: elfogadni a lelkesedés hiányát (lásd fent, ami írtam a depresszióról!), elzárkózni, határokat húzni, szabad (belső) teret hagyni saját magunk számára, önkéntesen visszahúzódni a külső tevékenységek elől, nem engedni a külső követeléseknek, elzárkózni további befolyások elől, fellélegezni, szembeszállni a kihívásokkal, teret adni a .letörtségnek is, javítani eddigi élethelyzetünkön, kiélni érzékenységünket, tisztázni a bizonytalan helyzeteket és a még fontosabb: a feloldás: tisztázni a megrögzült problémákat, alárendelni magunkat az évszakok váltakozásának -  nyugalmat magunkra kényszeríteni, amire amúgy nem vagyunk képesek! (tényleg nem... még jó, hogy van bennünk "valami" , ami okosabb nálunk...)

aliz2. :: 2008. febr. 24. 16:55 :: 1 komment :: Címkék: egeszseg, vers