majd' az egész hétvégét ezzel a babitsi "ideges" keresgéléssel töltöttem, szó szerint idegesen nyitottam (némi túlzással) száz fiókot, de a lakásban lévő összeset biztos; lyányom születési anyakönyvi kivonatát kerestem - eredménytelenül. minden régi iratot megtaláltam, a felmenőkét, még dédszülőkét is, csak a lányom születési anyakönyvi kivonatát sehol. Persze a sajátomat se. Bár azt nem is kerestem célzatosan, mert én (már) nem óhajtok férjhez menni. T.i az esküvői bejelentkezéshez az kell. Végül is - 2000Ft-ért - kapott újat. Személyi igazolvány, lakcímbejelentő megvolt, mert az nála, a táskájában - igaz, hogy amikor ezeket kérték az okmányirodában, mint mondta, tévedésből a diákigazolványát adta oda(!) - hiába, ha egyszer annyira diák! Iskolai végzettségre is - egyelőre s sajnálkozására - csak "érettségi"-t tudhatott bediktálni, hiába a sok tanulás azóta, s az 5. év egyetem, a megkezdett 10. szemmeszter... (Vőlegénynek meg - ki félévvel előrébb van - a friss "tanári" kategoria lehetett szokatlan....) Telik az idő. - A makói anyakönyvvezető is valami ilyet mondott lyányomnak, hisz legutóbb még arról érdeklődött, hogy hova megy gimnázium után továbbtanulni... (Bár mondjuk, ez még mindig aktuális, PHD formában...)
én viszont most már komolyra kell hogy vegyem az idő múlását. ennek a babitsi versnek más sorai is bennem csengenek: "Mennyi munka maradt végezetlen!". Be kell fejezni... Bár az a gyanúm, majd csak abbahagyni lehet...(vagy a babitsi szóval "kell"..., "ó, jaj ") De legalább a "költözést" -a nagy régi házból e kisebb lakásba -befejezni. Elrendezni, csoportosítani a dolgokat. És megtalálni! Mert persze, hogy minden megvan, csak nem tudom, éppen hol. És épp azért mert minden megvan (valahol), mert semmit nem dobok ki. Ami viszont nem fontos, azt ki kell/ene.... hogy előkerülhessenek hamarabb a fontosak. Csakhogy minden fontosnak tűnik... bizonyos szempontból. Minden az életünk egy-egy darabja...
De mindenképp rendet csinálni, - hagyni magunk után... Elrendezni , ami felgyülemlett évtizedek alatt. Ez a feladás.
(Az újdonsült anyakönyvi kivonatra meg mondtam, most már maradjon lyányomnál, ő őrizze. Úgy biztosabb... de szerintem meg fogom találni a régit... Mikor valami mást keresek. És valamit mindig...)
aliz2. :: 2008. febr. 19. 4:07 :: 8 komment :: Címkék: BABITS, elet, epizod, lanyom, mult, valtozasok, vers
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése