tegnap azért nem irtam érdembeli bejegyzést, mert egyszerűen (de bonyolultan se) nem tudtam megjeleniteni a blogomat, aztán ma visszajött...
most csak az az akadály (hogy kifutottam az időből (különben is az ember vagy ir vagy él, vagy ahogy Tandori jóval zseniálisabban és differenciáltabban megfogalmazta:
"Magunknak nem irnunk kell.
Magunknak léteznünk kell.
Ha a létezés: egészünk,
benne az irás a részünk."
és hát néha van úgy, hogy a létezés nem is ad helyet, időt az irásra, van úgy is, hogy a részre , e részre már nincs időnk, (egyrészt: másra kell ideg, s velő (l. Tóth Árpád. minek a lélek balga fényűzése), másrészt tán ki lehet futni az időnkből véglegesen is , 70 tájt? (s megint Tandori: "OLyan kevés időm van már arra, hogy ne történjék semmi" - és hát az irás nem feltétlen "történés")(?) Inkább csak azok lenyomata ... lenne.
Meg hát én a fényképezőgépemmel is "irnék", az viszont kicsit tropa lett! (az is),meg hiányos a gépre rakhatósága. Meg nincs is mindig a kezemügyében laptop...
okostelefont még nem vettem. ódzkodok tőle. kicsit. Van is egy nosztalgiám a régi, kézzel irott naplózáshoz. (de hol is vannak azok a gyöngybetűk már? beszkenneltem egy csekket, a kézirásommal kitöltve, és a nagyitásánál megdöbbentem, hogy milyen reszketős a kézirásom. Ügyetlenebb a kezem. Nem hiába ejt mindent ki, el..(lassan-lassan már magamat is(?) (egyébként milyen érdekes névátviteles, kicsit argo kifejezés is ez: "ejteni valakit"...hm...:) lehet, hogy az öregség pontosan ez, az ejtettség állapota?! és hát pont a ir(kál)ással akarnánk ezt is ellensúlyozni? jelentőséget adni a napjainknak, magunknak? vagy pont harcolni az idő ellen, ne múljon (múljunk) el nyomtalanul?
eléggé megdermesztett, mikor egy napig azt hittem, hogy 6 év blogirása odalett...
pedig előbb-utóbb mégis csak ez lesz a sorsa? s "odaleszünk" mi magunk is...
node addig...?!
aliz2. :: 2013. febr. 13. 23:35 :: 2 komment :: Címkék: blog, elmélkedés, irás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése