sose tudtam beosztani az időmet...
iskoláskoromban gyönyörű napirendjeim voltak, mindenféle foglalkozásokkal, nem igen maradt u.n. szabadidőm... talán az volt a jó! a szabadság elkényelmesit, látszólag megnyújtja az időt, valójában viszont egyre jobban felgyorsult, és/vagy én lettem lassú. Szóval állandóan el vagyok maradva mindennel, el vagyok csúszva az idővel, a ma átmegy a holnapba, és igy is mindig marad restancia, aludni viszont kell(ene), s eleget (épp most olvastam valahol hogy a kevés alvás és az A. kórra való hajlam egyenesen arányos), szóval korlátok, határok mögé kéne szoritani a tennivalókat, nem átvinni, más napokba, hetekbe... évekbe?!... különben is mit tudom én, meddig van erre lehetőség... hiszen nem korlátlan az időm... nagyon is nem ...(már csak azért is kellene nekem is korlátozni, előbb. )
"kizökkent..." (már megint)....
aliz2. :: 2012. febr. 16. 0:08 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: egészség, élet, elmélkedés
Gonda Julia
VálaszTörlésmég mindig
3 é.
Válasz
Paloczi Gabi
Van az idő elmúlásáról sok érdekes feltevés, évekkel ezelőtt olvastam egy tanulmányt hogyan viszonyulunk az idő múlásához.
Az idő azonos gyorsan múlik mindig. Gyerekkorban mondjuk egy óra alatt 25 új dolgot dolgozik fel egy gyerek agya. Vagyis akkor ( és vissza emlékezve) egy óra alatt nagyon sok mindent “csináltunk”.
Ahogy öregszünk egyre kevesebb dolgot kell egy óra alatt az agynak feldolgozni, valahogy így: “ismerem, tudom, ismerem, tudom “ ahogy a dolgok elérik az agyat. Vagyis mondjuk a 25 dologból 24-et ránézésre kipipálja az agyunk, hogy ezeket mind ismeri, egy másodperc töredéke alatt. Ott maradunk ülve és egy óra alatt feldolgozzuk az ismeretlent. Viszonyítva csak azt erzi az agyunk, hogy d erek korban mennyi mindent csináltunk, lám fel dolgoztunk 25 dolgot.
Most meg csak egyet, hogy rohant az idő, miért nem dolgozott most is 24, mint gyerekkorban.