régi, ókori történelmi példázatok kerülnek különböző olvasmányaimban az orrom elé (blogbejegyzések, Nádas Évkönyve) amelyek burkoltan vagy nem is annyira burkoltan - analógiaként - a jelenünkről szólnak, arról, hogy hiába telnek el évszázadok, mindig ugyanazok a helyzetek ismétlődnek - "nincs új a nap alatt" , minden ami van, már volt valamikor -nem tanul az emberiség saját történelméből-, mint ahogy az egyes ember sem; mert minduntalan ugyanazokba a szituációkba kerül, ugyanazokat a hibákat követi el - nem okul....
ultraagykontroll tanfolyamon felajánlottak egy "technikát" önbüntetéseink ellen, - ha visszamenve a múltba, átírjuk képzeletben a bűntudatot kiváltó eseményt- merthogy a tudatalatti úgyse tud különbséget tenni valóság és képzelet közt; legalább igy javithatunk! - mondja az agykontroll -számomra nem túl meggyőzően- de azzal nyugtat Domján (meg mások is, lásd "Lelkünk útja". "Létköz" -) hogy létünk egy hosszú tanulási folyamat, és a hibáink kellenek is a tanuláshoz
De mikor épp ez az! Hogy nem tanulunk! mindig ismételjük ugyanazokat a hibákat! mert nem változunk. S a jellemünkből következik a sorsunk. (Igen, ezt is tudták már az ókoriak: az ember jelleme , az ember sorsa.)
Tehát csakis az lehet a megoldás, ha mi változunk.
És ezt erősítette meg bennem - a napok óta töprengésre késztető kérdésemben - a most vett - decemberi- Természetgyógyász Magazinban Müller Péter épp esedékes írása, és épp erről. (néha sorsszerűen csoportosulnak az összetartozó dolgok - ez is a vonzás törvénye (csoportosan bevonzza, ami épp foglalkoztat), vagy legyen a jungi szinkronicizmus, mindegy; a lényeg, hogy találunk megoldást kérdéseinkre, ha figyelünk.)
És rendszerint nagyon egyszerű a megoldás. Mondhatni nyilvánvaló. Az, amit mindig is tudtunk.
Igen, változni! de nem akárhogyan. Teljesen, mélyen, tudatilag. Megfordulva. Ezt mondják "megtérésnek" (tsuva, metanoia...) (és tényleg lehet, hogy ehhez az "átírás" is hozzásegíthet - de nem is az eseményt kellene átírni, hanem magunkat, az meg már jó, ha tudja az ember, hogy milyen akar lenni.)De azért a tsuva ennél jóval több. Az elementáris. Az minőségi változás (a sok mennyiségi után), az új emberré tesz.
A Ji King-ben ezt a 49-es szám jelzi. Ez a Megújulás sorspillanata, amikor megérik a helyzet az újra. Amikor eljön az ideje ennek a gyökeresen új korszaknak; valószínű , nem is lehet siettetni, meg kell érni rá, de amikor itt van, akkor itt van, nem lehet elodázni. Megtörténik. Mert már tarthatatlan a korábbi helyzetünk. (Olyan ez, mint a forradalom a társadalom életében.)
Akkor jön a megváltás, mikor már úgyse bírnánk tovább "változás", megváltozásunk nélkül!. Micsoda kegyelem ez! Csak azt kell nem felejteni, hogy belőlunk kell kiindulni a változásnak. Nem a külső dolgokban! Nekünk kell változni. Megváltódni. Mégis a "kegyelem" mintha ajándék lenne. Az is! Kapjuk. De már készek vagyunk rá.
7x7év után - mikor végigmentünk 7 csakránk 7 éves ciklusain.
A zsidó vallásban is - különös egybeesés ez!, - a 49. utáni év, az 50. volt az un. jóbél év. Ez a 7x7 év után a "megszentelt" év.(minden 7, év is "szombati" év - a föld pihenésének éve.) AZ 50. évben mindenki szabaddá lehetett, visszatérhetett eredeti helyére, családjához, örökségéhez. Átvitt értelemben is. Hiszen mi a mi igazi örökségünk?
Nem hiszem, hogy véletlen, hogy az én életemben is az 50. volt a nagy fordulat. (1992-ben)
De azóta is van javitani valóm!
aliz2. :: 2007. dec. 1. 1:01 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: agykontroll, blog, elmelkedes, metafizika, MULLER
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése