ma kétszer is hízelegtek makóiságunknak
a Hagymaházban, karácsonyi ajándékműsor beköszöntőjeként, a huszonéves alpolgármestertől megtudtuk, hogy mi vagyunk (voltunk?) Makó emblematikus arcai (sic) - hiszen közalkalmazottakként a városért éltünk...
este meg a könyvtárban elfeledett makaiakról szóló előadásában kifejtette hízelgő (nemmakai!) előadónk, hogy valaha térkép szerint is nem csak Európa de Magyarország közepe is volt Makó. (ettől függetlenül mindenki elcsámborgott innen - a mai előadás témája is : Szirbik Antal, Nobel díjra felterjesztett költő, végül is Dunaharasztin kötött ki - mellesleg teljes ismeretlenségben.)amúgy pedig meglehetősen egyetemes témái voltak. túlságosan is.
a karácsonyi köszöntő mostanában tényleg karácsonyról szól, kicsit kikopott fővárosi művészek haknijaként, de nekünk - pláne , ha mint Bence Ilona kiteszi, kiereszti szívét, lelkét, hangját, mosolyát stb.-t. - megfelel. A színpaddíszlet is csodás, megszámoltam: 12 db megszólalásig igazinak tűnő műfenyő, apró, aranyosan világitó műgyertyákkal- amit sajnos előbb oltattak el, sőt szállitották el fástul, egy másik ünnepségre - nagycsaládosoknak, egy másik helyiségbe, - mint mi elhagytuk volna a termet - (Akárcsak ballagáskor, amikor leszedik a gyerekek a virágdíszítést - még mielőtt végleg elballagtak volna a negyedikesek... Igaz, úgyis el is hervadtak , már előbb. A műfenyő meg még jövőre is jó lesz.)
Majdnem tovább tartott kivárni a sort a ruhatárnál a végén, mint maga az előadás - na mondjuk az aranyszalagos fererorose ajándékcsomagok szervezetlen kiosztásának idejét leszámítva.
A könyvtárban viszont megint kevesen voltunk, biztos a közelgő karácsonyi készülődés miatt . De jöttek új arcok is, egykori magyartánarnőm, majd későbbi kollégám, járókerettel (nem rég tört el a lába, pont akkor éjjel róla álmodtam!) - mert hogy szegről végről rokona az előadás tárgya: Szirbik Antal; hozott is magával egypár sk. kéziratot tőle... de maga se tudja hova rakni "rokonát", mint költőt, akit -mint később kiderült - nem is tart költőnek, inkább "csak'"? gondolkodónak.... megszállottnak....
Csudabogarak születtek itt Makón. Az biztos! (Lehet, hogy máshol is, csak azokat ott felejtik el. Mi meg a mieinket - )
De elhatároztam, felkutatom ennek a napszámosfi, semmihez se -csak az íráshoz -értő, magát Harmonionak nevező in statu nascendi költő - őstehetségnek, a magyar Rabindranat Tagorénak az Irásait. Azt mondja az előadó "meditációs olvasásmóddal " kell olvasni. Annál inkább!
aliz2. :: 2007. dec. 18. 22:50 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: eloadas, kolteszet, MAKO, unnep
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése