HIDEG 2007 DEC 19

 

nagyon hideg lett, dermesztően, bár csak -1 fokot mutatott az utcai hőmérő. De valószínű ez az 1 fok is, ha mínuszba megy át, sokat jelent - minőségi változást: hát persze halmazállapotit; fagy, mindenhol jég. Víz helyett szilárd. Kemény és nem lágy.

rossz lehet fázni, jó, hogy fel tudok öltözni elég melegen, s legfeljebb az arcom egy kis részét csípheti így a hideg. De az elég zavaró, hogy a túlfűtött üzlethelyiségekben, amik amúgy is túlzsúfoltak ilyentájt, mozdulni alig lehet - pláne  nagy kabátokban - mindig félek, hogy valamit leverek, s egyből rám melegszik a cucc is.

az ajándékboltok, könyvesboltok (most!) tele. mindenki kötelességszerűen veszi az üzletekben a tárgyiasított szeretetet a "szeretet" ünnepére. pedig a tegnapi karácsonyi műsorösszeállítás egyetlen gondolata maradt meg igazán bennem, Máraitól, hogy szeretetet kapni nem lehet; mindíg csak adni kell - ez a módja. De azért ő is csak tárgyakat vesz. Mert a szeretetet a legnehezebb kifejezni. 

Mert valami kifejező, szimbólum mindig kell az érzéseknek!

És az ember azt adja, amit tud

Csak miért is naptárszerűen, meg egyszer egy évben?!

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, hogy melegednének az emberek, ráhányni mindent, ami antik, ócska, csorbát, töröttet, s ami új meg ép....

Azt a tüzet ó jaj, meg kéne rakni, hogy fölengednének az emberek!

(azt hiszem "Attila" igazán fázhatott (mint ahogy igazán éhezett is) - bár "egy zsidó orvostól kapott kabátot")

azám 21-én napéjegyenlőség , meghívót is kaptunk a fogadására, mehetnénk Szeged töltésén egy igazi tűzgyújtásra is.... előtte

én lehet, hogy beérem a képletessel

épp azért mert fáznék... legalábbis a tűzgyújtásig

 

aliz2. :: 2007. dec. 19. 21:07 :: 2 komment :: Címkék: idojaras, irodalom, JOZSEF, MÁRAI, vers