elképesztő,
hogy
hogy
mennyien voltunk kiváncsiak rá, még ma is, hol nekem jöttek, vagy
én mentem neki valakiknek, soha ennyi embert még nem láttam
tolongani a Szépművészeti képei előtt.)
hogy
kimindenki hatott Cezannera, elődök, kortársak,mennyi tanulmányt
folytatott, hány művet másolt, mennyi vázlatot készített
(Goya,Delacroix, Pissaro után pl.)
Semmiből
nem lesz semmi. Mindenki tanul az elődöktől. Közvetítésekkel
is.
Michelangelo
és Rubens is ott van a példák (és a másolatok) közt.
Bevallom,
én sose voltam "oda" Cezanne merev gyümölcscsendéleteiért.
Túl fantáziatlannak tartottam. Úntam. (Pedig az itteni feliratok
szerint a nézőszögváltásai (egy képen belül) a "nyugtalan
csendéletek hirnökévé" teszik. (Vagy eleve lehet, hogy
jobban kellene rajonganom a könyhaművészetért is?:)
Gesztenyefasorait
viszont szívesen elnézegetném a szobám falán. (akármennyire is
egy korábbi művész koncepciója utánzásának tűnik.)
Vitatható,
hogy Cezanne egy régi kor lezárása vagy egy új kor kezdete. Talán
egyszerre mindkettő.De az utóbbi inkább, hiszen óhatatlan a
túllépés is.
....
szubjektiv
megjegyzések a kiállitás megtekintése után, a ruhatár előtt,
egy puffra leroskadtan:
A
szelleme bírná. Repülne.
A
teste roskad. Fáradt.
Belefáradt...
Elkopott.
Nem
szolgál már.
Rosszul
bántak vele?
Most
bosszút áll.
Nem
támogatja
a
szellem örömeit se.
A
kiállításon is
minden
székre lerogyasztja.
Melege
van. Fázik.
Szomjas.
Elcsigázott.
Vonszolódik.
Leül.
Lehajtja fejét.
Két
-ugyancsak öreg-
külföldi
hölgy
aggódva
hajol fölé
aztán
hogy fölnéz
köszönve
a figyelmet
mosolyogva
ők
is derűsen
megnyugodva
távoznak
/A
táskájában nitromint.
Délelőtt
vette.
Tegnap,
a moziban
még
nem volt.
Izgult
is, mert
anginája
igen/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése