évről évre már, nyugdíjasként, karácsony táján, egy délután a Hagymaházban vagyok sokadmagammal, egykori "közalkalmazottakkal", az Önkormányzat vendégeként, karácsonyi ünnepségen... a forgatókönyv szerint felköszönt bennünket a polgármester vagy helyettese, aztán valami ünnepi műsort nézhetünk-hallgathatunk, és a végén kapunk valami desszertfélét is kézzelfogható ajándékul...
most egy régi tanítványom hallgattam szépen beszélni a szeretet adásának (és kapásának) fontosságáról, hogy a karácsony hatása alól senki se tudja kivonni magát, hogy örüljünk, szeretteink örömének, hogy láthatjuk őket, az örömüket, egész megható volt a beszéd... (jó tanítvány s színpadosom is volt M. A. - persze nem azért...) közben el kezdett rezegni a táskámban a telefonom, ahogy elkezdődött az ünnepség, és belesuttogtam lányomnak, hogy ünnepségen vagyok, milyenen, kérdezte hát karácsonyin, mire szinte belekiabált a mobilba, hogy boldog karácsonyt... persze valószínű csak én hallottam, és én örültem neki....
a Forgató Táncegyüttes Betlehemi Királyok c. táncjátéka igazán élményszerű volt (megint egy makói együttes, újabban önellátók vagyunk műsor terén is..., de mindig nagyon szép, szívvel-lélekkel műsorokat láthatunk igy:
Amúgy Pesten pl rengeteg a program , azt se tudná az ember hova menjen, itt viszont, ami van, annak nagyon is megadjuk a módját. Tényleg ünnep.... ami ünnep. És a miénk. (Itt dolgoztuk le az éveinket is, amiért kapjuk ezeket az évi műsoros ajándékokat...) (Vajon jövőre is?...)
A fenyőalakú merci csoki még díszként áll a szobámban...
az első Chanuka gyertyát viszont meggyújtottam.... a lányomtól tavaly kapott gyönyörű Chanukiában... micsoda fény lett attól az (egyelőre) egy gyertyától is!...
Nőjön is az a fény,... az adventi várakozásban, 24-ig, (a városban vasárnap meggyújtottuk a 4. adventi gyertyát is)... és a Chanuka csodájának 8. napjáig... és azon is túl. Legyen már több fény, ránk férne! S tán rajtunk is múlna, hogy oszlik-e az a sötétség, s mennyire...
Müller Péter új könyvében olvastam, arról, hogy mikor lesz felnőtt az ember, honnan tudhatja, nos ezt mondja többek közt:
"...Felnőtt akkor leszel, ha tudod, hogy a Nap benned süt, és ha kívül sötétség van, te is hibás vagy, mert nem világítasz."
(most azon gondolkodom, hány felnőtt is lehet - ezek szerint - ebben az országban.... ) persze én bízom az "igazi" gyerekekben is! már hogy is ne bíznék, épp most... karácsonyi ünnepség után, a születés ünnepén (oroszul pl. a karácsony rozsgyesztvo azaz születés) ... ama csodálatos kisdedéén, akit később megváltójuknak tartottak hívei, és az se lehet véletlen, hogy minden újszülött a megváltás reményét hordozza ... csak sokszor történik valami, később, ami más irányba mutat...
de ilyentájt mindig reménykedünk.... hogy eljön a megváltó... végre... netán újra...(?)
csak hát nekünk kéne megvált/ozni... (megváltódni).... belülről ("világítva")... s nem mindig külső csodát várni... (mint ahogy a bajokra se mindig másban keresni az okait)
aliz2. :: 2011. dec. 20. 21:55 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: hagymaház, kapcsolatok, MAKÓ, ünnep
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése