FOKOZHATATLANSÁGOK 2012 DEC 29

 

van a fáradtságnak egy olyan foka, amit -úgy érzed- már nem lehet kipihenni, nem napi fáradtság, ami  kis alvásokkal kompenzálható lenne, semmiképp, hanem életfáradtság

van a sorozatos sértéseknek egy olyan foka, ami már túl van a tűrhetőségén, tán a megbocsáthatóságon is, különösképp ha nem is igazi megbánás van  a kérésén, nem a jobbá lenni akarás vagy a jóvátétel vágya, csak egy formális, tessék-lássék, s nem is önként kimondott , rutin ismétlődés..,...és aztán újra kezdődhetne előlről... (itt csak az lehet a cél, hogy figyelmen kivül lehessen hagyni... nem hagyni, hogy hasson ránk a bántás, a rosszindulat)

de van az ártatlanságnak, a szeretetnek, a jóságnak  is egy olyan foka, ami mindent feledtet. már tudom : jónak lenni és szeretni ugyanazt jelenti. felcserélhető fogalmak. S ilyeneknek kellene lennünk. Mennyivel egyszerűbb és szebb lenne akkor az élet. Nem fáradnánk idő előtt bele.

Csak tudjon az unokám ilyen maradni! Ilyen szeretettelien jóságos, és ilyen jóságosan szeretteli. (ez is fokozhatatlan)

...

a (Mária?)rádióban hallottam  hajnalban (még prolongálták a karácsonyt... nem is ártana...akár permanenssé tenni gondolatait):

"Nem megengedhető, hogy az embert megalázzák"...

Valóban!

Meg ezt a Juhász Gyula versrészletet is:

Ó, emberek, gondoljatok ma rá, 
Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz, 
A kerek föld mindegyik gyermekéhez 
Egy üzenettel jött: Szeressetek!

aliz2. :: 2012. dec. 29. 23:27 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: elmélkedés, kapcsolatok