éjfélkor pont kifogtam a határnyitást az EU himnusszal: Beethoven diadalmas Örömódájával, lángolj fel a lelkünkben szép égi szikra, szent öröm,- mondtam is magamban a schilleri szöveget -, hogy testvér lészen minden ember, igazán még el is érzékenyedtem. Mennyire illik ez a dinamikus, sodró , ünnepi hangvétel ebbe az optimista jövőképbe....testvér lészen minden ember... vajh mikor? aztán felhangzott a magyar himnusz szomorú, baljós melódiája, s eszembejuthatott Kölcsey : bújt az üldözött, s felé kard nyúlt barlangjában, szertenézett, s nem lelé honját e hazában... sorai; bűnbánat, lemondás, szánakozó esdeklés - tehetetlenség... Micsoda kontraszt.
épp délután a Duna-tv egy 1996-os filmet sugárzott a Himnuszt saját felfogásukban "megszövő" képzőművésznőkről. Legjobban az az alkotás ragadott meg, ahol a Magyarország határnélküli térképét letakaró oltár mögött magányos, egymással semmiféle kapcsolatot nem mutató emberalakok álltak, még az árnyékuk is más-más irányba nézett, jelezve, hogy még a Napjukat, a fényt is másfelől észlelik, semmi közük egymáshoz...
testvér lészen minden ember?
Mikor? Eddig se a határok lehettek az akadályai a "testvériségnek", hiszen határon belül sincs egyetértés....
De lehetne!
Nyitottnak kell/ene lenni, a legmikróbb környezetünkben is, persze ugyanakkor tiszteletbe tartva mindenkinek az egyéniségét, függetlenséghez, önállósághoz való jogát.
A gyerek még az, nyitott, bizalomteli, de óvatosságra intjük, és fokozatosan bizalmatlanná válik . Szükséges is az önvédelem egy olyan világban , amilyen... de mitől fog akkor megváltozni?
Lányomék baráti összejövetelt tartottak, jól tették! Ez is egyfajta "testvériség", út a schilleri felé...
aliz2. ::
2007. dec. 21. 19:45 :: még
nincsenek kommentek ::
Címkék: elmelkedes, fotók, kapcsolatok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése