telefonálunk

szokásos esti telefon lányommal (már másodszor hív a kiállitásnyitó miatt)

unokám szól, hogy végignézi a razfilmet, aztán beszél velem

pár pillanat múlva jön is, tele a szája, nem is nagyon értem, mintha visszaesett volna a régi selypítésbe

azt mondja, megeszi a gofrit, megissza az almalét, és majd utána hív  méghozzá számítógépen, hogy lássuk is egymást (engem fölöttébb érdekel, hízott-e)

nagynehezen oda-vissza hívások után találunk kapcsolatot, de csak úgy, hogy ők mobilon...

látom, kerekebb az arca, (nem csak a rövidebb úszófrizura miatt tűnik annak)

bemutatja a francia kirakóst 160 db-ból, tegnap ezt rakta  ki teljesen egyedül, azért volt olyan csöndben, persze a star wars szereplőit ábrázolja,, kiket én nagyon hiányosan ismerek föl, pedig láttam a 9. részt amiről be is számoltat, s közli hogy ó meg szilveszteri bulizásként látta az első részt, majd én is megnézem, mondom, ne, te nézd inkább a 8.-t vagy 7-t (számol visszafelé)

egyszer csak elsötétül a képernyő

-mit csinálsz ?? -- hallom anyja hangját

-megpusziltam mamát

-nem mamát pusziltad, hanem a képernyőt

(hm)

-úgy hallom, jövő héten jössz! -- mondja

-jövök minden hónapban, hiszen megígértem

-ezen a héten gyere, már most, mert hiányzol!

......

(lehet, hogy nem kéne ennyit se telefonálni?)