a világ gondja

(Az emberfaj sárkányfog-vetemény:
Nincsen remény! nincsen remény!

irta 1846-ban  pesszimista Vörösmartynk, de lássuk csak, változott-e a véleménye 54-re)



biciklizés közben valahogy az eszembe jutottak a Vén cigány sorai (szoktam ezekkel szórakoztatni magam, sok vers ragadt meg a fejemben, s bármikor felidézhetőn)

csak meg kellett torpannom, egy ellentmondásra, amit eddig a sorok mögött sose vettem észre

"Lesz még egyszer ünnep a világon..."

mondja az utolsó versszakában

s mig előtte minden refrén igy kezdődik

"Szív és pohár tele búval, gonddal,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal"

itt a fordulat: az "ünnep" után

"... derüljön zordon homlokod,
Szűd teljék meg az öröm borával,
Húzd, s ne gondolj a világ gondjával."


hogy is van ez, ekkor is lesz a világnak"gondja"? az "ünnep" után, örökké?

hát ez a mi Vörösmartynk téyleg pesszimista volt


vagy ő is csak realista(?)

.