az előbb láttam volt tanárom nevét, fel is lélegeztem, végre irt valamit, aztán látom, a családja a halálhirét jelenti be
84életében
alig öregebb nálam egész fiatalon kezdett tanítani leningrádi egyetemről jövet haza... ő volt az első aki magnót hozott be az órájára
érdekes módon közel kerültünk egymáshoz aránylag a tanitása után jóval, nagyon kedves volt,....és őszinte
pár éve komoly műtétje volt, de abból úgy tudtam kigyógyult (?)
lehet hogy az vitte el?
ebben a korban már minden lehet
lassan tényleg nincs tanárom, idestova kortársaim is alig (vagy megroggyanva)
akkor temetik, s Rákoskeresztuton ahol dédapám (Barber) is, megfordult a fejemben hogy elmennék a temetésére, ha már úgyis fönt vagyok akkor
de lányom megjegyezte, nem állt hozzám olyan közel (? ) (hát tényleg csak a Tanárom volt), meg lnem is úgy neveltem őt se , hogy temetésekre járunk, (egy kislányt?) de (tényleg nem, és nem is birok.... ) na jó, gondolatban megint ott leszek, már egy temető a fejem, a szívem, ha belegondolok
***
2017 november 27én et irta nekem:
"Julika ! Nem akarok udvariatlan lenni, de a kor nem mindig használ nekünk, nemcsak a szépség vonatkozásában. Esetleg tekintetünk az árulja el, hogy gyanakvóbbak lettünk. Egyet tehetünk, továbbra is azt mondom: bízom benned és szeretlek: ölellek:Jalócs Dániel "
MÉG EKKOR IS TANITOTT. FIGYELMEZTETETT VALAMIRE ÉS TANITOTT: SZERETETTEL:
de az a tekintet......
az a két tekintet,
....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése