egy értesítést vártam, s milyen jó, hogy megvártam otthonomban, mert a vezetékes telefonomra jött (nem a mobilra)..de így aztán elkéstem,azért határozottan lépdeltem a könyvtár aulájába, mire az ig helyettes,szólt hogy (ne olyan hevesen, mert) tele van a terem, egy szabad hely sincs.. nahát azárt ezt megnézem, nade ne a liften menjek, mondja, mert az hangosan beszél, s igy zavart okozhat...hát felgyalogoltam (egész jól bírtam) bekukucskáltam,s a túloldalon legszélén volt is egy üres karosszék (később kiderült valószínű a tévéseké)
később az ignö át akarta adni az ő újonnan szerzett helyét,hogy onnan jobban látnék,de mondtam, hogy hallani kell:)
hallottam is , bár egy oszlop teljesen eltakarta a gitárost
a közönséget viszont láttam (egy csomó gyerek, gondolom tanárbácsijukat hallgatták...)
jó volt élő finom gitárzenét hallgatni, tulajdonképpen megnyugodni jöttem, s az egy.két elütéstől eltekintve megvolt (nem is fogom ezentúl számontartani az elütéseket,csak kedvem szegi)
kipihentem magam végülis, jó volt stresszoldónak
köszönet a sok jó programért!
(ezt a fotót felállva, ellépvse csináltam:
V.K. A leírás olyan, mint egy álom.
VálaszTörlésnéha a valóság is olyan:)
TörlésV.K. egen
Törlés