2020. január 19., vasárnap

ezernyi veszedelemből egy

nagy asztalhoz ül mellettem egy társaság , a nagyszülők makóiak,fiukkal,menyükkel, két gyerek, és egy vendégházaspár egy nagyobb gyerekkel..

nagyon édes pici szőke göndörhajú kisfiú tűnik fel nekem közülük, rögtön ő lesz a kedvencem, egy hatalmas zöld dinóval.... anyja mellett ül, a nővére, 6-7éves lehet, nem fér a bőrébe, először felfedező körútra kéreckedik el, majd sétálni hívja a kisebb fiút,, ráadják a csizmáit, még mondja is kioktatólag neki, hogy anélkül nem lehet, és leindulnak , kettesben,,, még gondolom is, magamban, milyen jó ennek a kisfiúnak hogy van egy nagyobb testvére, vigyáz rá, rá lehet bízni...stb

pár perc múlva éktelen sirás, zokogás, üvöltés veri fel a csendet

az asztaltól az anya meg a nagyapa egyből felugranak,, a többiek mozdulatlan dermedtségben

karjaiban hozza az anya ,a még hosszan cidriző  gyereket, ki leeshetett a lépcsőn, a nagy testvére magára hagyta--

sok veszedelem fenyeget egy ilyen kicsi gyereket mondja a nagymama, elterelve a figyelmet a dinóra, hogy milyen jó, hogy megvan, a vajon mijét  üthette meg...a dinó

a kisfiú valószínü a homlokát mert azt fogja, idönként még felnyöszörögve, de lassan megnyugszik

s hát hol van a nővére?

egy szomszéd üres asztalnál siránkozik, odamegy az anya olében a kicsivel , megvigasztalni, de a kisfiú elfordul a nővérétől, még mindig haragszik rá

igaza van, miért nem vigyázott rá jobban!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése