meghalt a török jóska

fokozatosan halunk meg  halottainkkal

ki fogja már nekem ezután olyan izés--kedves hangsúllyal, mosolyogva   mondani, hogy

Szervusz, Juli!

s őszintén örülni a véletlen találkozásnak

elment a Török Jóska  végleg, már nem futhatunk össze a makói utcán....ittléteikor

Pista bátyja osztálytársam volt általánosban, különleges, okos, "furfangos" fiú, jogász lett, ő már jóval előbb meghalt, azt hiszem Svédországban

s anyukájuk is, aki anyukám  jó barátnője volt

Jóska nagytudású egyházi és egyetemi tekintély, professzor, és nagyon emberi. Igaz ember. Közvetlen, barátságos, természetes.. (azt hiszem még őzött is, idehaza)

(mindig érdeklődött lányom felől is, őszintén, anyukája születésekor egy nagy tál finom magasütötte  képviselőfánkot hozott örömében...anyuval együtt jártak a katolikus templomba vasárnapi misére (nem számított, hogy anyu zsidó)

Jóska épp olyan fiú volt,  mint a többi gimista, csak egy kicsit kedvesebb és udvariasabb, emlékszem gimi bálakon mindig felkért táncolni, s milyen könnyed, jó táncos volt! ezt a könnyedséget megőrizte egész életére, Volt benne valami önfeledt derű (átélt tragédiák ellenére is)

hosszan beteg volt - írják most, de nem mutatta (tán nem akart másokat terhelni vele? semmivel se,,)

valamit rég akartam neki elmesélni ,, II. János Pál  halála óta) egy epifániát(?)... gondoltam ő megértené.., s tán meg is magyarázná, de valahogy mindig elmaradt, halasztgattam  (mint mindig mindent) (nameg általában köznapibb dolgokról beszéltünk, mondom olyan volt mint bármelyik "ember", s nem papi méltóság)

már nem mondatom el

február negyedikén temetik Makón, (szülő városában, hova mindig hazajárt) abban a templomban lesz a gyászistentisztelet. amibe anyukáink is jártak.... (s akkor lenne apám születés napja 113.. ) Jóska 74 volt.....Remélem el tudok menni, elbúcsúzni....(legutóbb mikor találkoztunk, a vizórájával volt valami probléma..., s azért futkosott)