Ani az egyetem elvégzése után Dombóvárra került, társadalmi ösztöndíjának megfelelően. (hányszor gondoltam rá, hogy lám én nem akartam lekötni magam, mégis Makóra jöttem vissza, milyen busásan élhettem volna én is társadalmi ösztöndíjból, de nem akartam, sose, kötöttséget, semmi elkötelezettséget csak a mindig vélt szabadságot) Ani valahogy kiválthatta az ösztöndíját, ami 5 év lekötelezettséget jelentett volna, egy csoport társunkkal))ott nagyon szerethették... de egy vagy két év után eljött, mert Szegedre hívták az egyetemre...
meg-meglátogattam, Szegeden jártamkor (honnan kicsit nehezen szakadtam el) , egyszer a tanszéken is, emlékszem egy kosztűm volt rajtam , (hiába egy komoly tanárnak érettségik, ballagások miatt kellett ilyen:) nyakamban (bécsi) selyemsál, lábamon vastag sarkú kék? félcipő, s azt a megjegyzést tette rám meglepődésemre (de remélem nem csak a külsőmre érthette), hogy a modernség(em) alkat(om) kérdése (ugyanakkor volt Mensáros huszadik századi irodalmi estje a maximumban, ahova beférkőztem, megrendített)
Ani hol itt hol ott lakott Szegeden, többnyire külföldön tartózkodó barátai lakásában, ideiglenesen, egyszer a Bécsi körúton, s emlékszem, míg vártam rá, hogy elkészüljön, egy Barbra Streisand lemezt tett föl nekem, nagyon figyelmesen, remélve (s jól, nem tévedett) hogy biztos szeretem (bér korábban sose beszéltem róla)
Zsuzsa barátnőnk korai halála (ki szintén Makóra került egy általános iskolába tanítani) őt is nagyon mélyen megérintette,Zsuzsa két kisgyereket hagyott hátra, s még az is megfordult Ani fejében , hogy felneveli őket (természetesen erre nem volt szükség), erről egy Makói látogatás kapcsán beszélt nekem, nagyot sétáltunk....az állomásig, főleg ő beszélt, én csak hallgattam....
a kép 1973 augusztus 13-án készült, az udvarunkban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése