csak egy dalt zongorázunk

(hihetetlen, de újabb hányódtatásások után csak )visszakerült lányomékhoz a digitális zongorája (főleg az unokám miatt visszakérve)

unokám megkért, hogy játsszak rajta , mondtam, én nem tudok zongorázni (csak hegedülni) mindegy mit, mondta, csak mozgassam a kezem a billentyükön (szerinte, s be is mutatta , hogy kell, igen bátor,modern hangzása volt improvizativ  játékának)

nekem ez nem megy, mondtam, de ő csak erősködött....

hiába, én nem vagyok ennyire avantgarde.... viszont eszembe jutott a Für Elise (amit valamikor tudtam játszani, legalább is az elejét)

,,,csakhogy rossz hangon kezdtem és mindig ujra kellett kezdenem.

meg is jegyezte hát  unokám

juli mama csak egy dalt zongorázik

szó szerint ezt mondta

pedig nem ismerheti az én anyám egyik kedvenc Kosztolányi versét :

Szegény anyám csak egy dalt zongorázik.
 
Egy árva dalt. Azt veregeti folyton

és megbicsaklik elefántcsont ujja
a fekete-fehér elefántcsonton.
És elfelejti, próbálgatja egyre
és szállni vágy, mint vérző sas a hegyre,
mert szállni tudna, szállni és röpülni,
de visszahúzza újra ezer emlék.
Ezt zongorázta kisleány-korában
s mikor apuskával egymást szerették.
Ezt próbálgatta, amikor születtem
és megtanulta, elfeledte csendben.
Jaj, mennyi vágy van benne, hosszú évek.
Egy szürke dalban egy szent, szürke élet.
Hogy össze nem rogy a szobánk alatta,
hogy össze nem rogy menten, aki hallja.
E dalban az ő ifjusága halt el
s a semmiségbe hervadt vissza, mint ő.
Kopog-kopog a rossz, vidéki valcer
és fáj és mély, mint egy Chopin-keringő.
 

1911