lányom 5 éve érettségizett, ime a tablójá, találkozunk 2008-ban (most)
én nem tudtam elmenni az 5 évesemre, de azóta rengetegre igen - mert mi nem csak 5 évenként találkozunk, igaz, mostanában ki-kihagytam egyet egyet, mert nem a giminkbe szervezték, sőt, nem is a városba... az 5 évesen azért nem voltam ott, mert még csak az országban sem tartózkodtam. (de szeptemberben már ugyanabban a gimnáziumban voltam tanárként, mint ahol érettségiztem 5 éve)
A mi tablónk a valóságban már nincs is meg. Pedig még mikor visszakerültem tanítani, megvolt, csak aztán az átlalakítások során lekerült a pincébe, s ott viz érte, és... elenyészett. Még jó, hogy kis változatban megvan. Majd elküldöm az iskolánk honlapjára is, mert gyűjtik a hiányzókat:
Anyukám 26-os tablója -szerencsére - megmaradt.
(Itt lányom nézegette még gimistaként, a gimi folyosóján):
ez is egyfajta "találkozás" - ami a valóságan nem jöhetett volna létre - egyidőben.....
nagymama-lánya-unokája...
egyszerre 18 évesen...
vajon lehettek volna-e
"barátnők"?
vagy...?
ez egy abszurd kérdés volt, nincs rá válasz.
A valós szinkron találkozásokhoz hely és idő találkozása kell. A hely: alma materünk azonossága megvan, de az idő "elcsúszott" ; 35-42-éves "eltolódásaink "vannak egymástól, s ez így szép; ez a linearitás a hagyományok átadása, a továbbvivés.
Mikor lányom 4 éves volt, én 45, nagyanyja 80. Lányom még óvódás, néha bevittem a gimibe, ahol én még tanítottam, anyukámnak meg a 60. éves találkozója elmaradt, mert már alig lett volna kinek megszervezni...
de lehet , hogy van egy olyan dimenzió , ahol nem számít az idő..., ahol felborítható a szigorú időrend
lám itt is, a fenti tablóképeken...
itt meg az 5 évnyi változás, fotókon:
lányom osztályának csoportképe a gimi aulájában:
és most az étteremben, a találkozón:
pantha rei
aliz2. :: 2008. aug. 29. 23:22 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: emlekezes, ka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése