Igazán érdeklődésfelkeltő meghívókat kaptam ma a postámban.
Egy díszeset, egy nagy borítékban Makó polgármesterétől - az immár VIII. pedagógiai konfrenciára, a hagymaházunkba. Tavaly is jött, akkor szinte azt hittem , tévedésből, hiszen ez a tanárok év eleji továbbképzése, s én már vagy évtizede nyugdíjba mentem az aktív pedagógizálásból, de most mindenképp elmegyek, passzív pedagojgoszként is, mert érdekel a téma, meg a nevek! "Az eltérő képességű" gyerekekkel való foglakozást járják körbe. Micsoda eufemisztikus meghatározás! Mindenesetre Czeizel az egyik előadó - aki pár éve a "tehetséges gyerek"ről tartott még előadást a Városházán. (Oda is adták neki hivatalból - jaj, csodagyereknek kikiáltott -lányom kisgyerekkori könyvét) De látom, most is az ő előadásának cime ez: Jószerencse semmi más (ez mintha Zrínyi jelmondata lenne (Sors bona nihil aliud - mostanában csak úgy bukkannak fel a latin szövegek bennem) - Tehetség , talentum. - Amúgy én nem szeretem ezt a "tehetség" szót, egy bizonyos idő után (ebben némileg Czeizel is így gondolkodik (vagy szerényebben, mondjam fordítva?) elégtelen a szó, jelentését tekintve , kevés, csak lehetőség, kiindulópont - sőt sértés akár - mert tenni kell (nem csak teHETségesnek lenni, az csak egy lehetőség)- na persze a lényeg, hogy a szülő, s főleg az iskola mit tud elrontani. Mert sokszor ez történik. Én csak arra ügyeltem, hogy ez ne történhessen meg a lányom körül. Nem tudom, mennyire sikerült. - Remélem, legalábbis magamtól, sikerült megóvni, én igyekeztem nem korlátozni, sőt. Csak terelgetni próbáltam. Talán. Remélem.
Másik egykori kedvenc előadó lesz a most gyerekpszichológus Vekerdy Tamás, akit még régesrég fedeztem fel magamnak, amikor a no szinjáték, meg Zeami mester kapcsán írt a verbalitáson túli képességek ápolásának fontosságáról. Meg sok egyéb, szokványostól eltérő emberi lényegre mutató felfedezéseiről. Akkoriban még én is a szinház felől megközelítve néztem sok életbe vágóan fontos jelenséget. (Dehát S. óta tudjuk is: Szinház vagy szinpad az egész világ.) Persze az se mindegy, hogy milyen-.
Szekcióülésekre persze már nem fogok menni - az túlzás lenne, micsoda stréber nyugdijas! maradjon már "nyug"ton!- mondhatnák, s joggal. (A nagyteremben majd próbálok észrevétlenül elvegyülni az előadásokon.) Viszont lányom egyik kedves pedagógia tanára vezeti az egyik szekciót, magyarból, giminkben, a kompetens szövegértésről - amivel azt hiszem, ő is foglalkozik, dehát biztos hallott róla közvetélenül az előadótól, az egyetemen. (Jé, most döbbentem rá, hogy lányom egyik szakja: a magyar, ugyanaz, mint az enyém... csak annyira más ( s tágasabb) utakon jár, hogy igazán eszembe se jutott.)
Aztán jött még meghívó a III. szegedi őszi zsidó kultúrális fesztivál eseményeire: koncertek, kiállítások, dúsan.
Rögtön az első a Sabbathsong Klezmer Band. Őket élőben még nem, de egyszer tévében hallottam, láttam, s az igazán remek hegedűsben utólag ismertem fel ismerősünket. (Most jut eszembe, ugyanoda járt iskolába, csak előbb mint az én lányom, s közös igazgatónőjük az én lányom épp hozzá hasonlította, tehetség meg vele való különleges bánásmód dolgában, hogy visszakanyarodjak az eredeti témához is egyben. Amúgy van egy másik szimfonikus zenekara is, és komolyzenét (is) szerez) Anyukája meg sajátos könyvekkel szokott ellátni, Krisztus- illetve Messiáshivő zsidókról.... De jön Varnus Xaver is - évekkel ezelőtt Pesten a Kálvintéri templomban hallgattuk. Most már ideje lesz "saját zsinagógánkban" is megtenni ezt....
A hagymafesztiválra nem kaptam külön meghívót. Lehet, hogy ki sem megyek. No nem ezért.(Úgyis tele van a város ragasztva a harsány plakátjaikkal.) Az ottani programok nem csábítanak.... És nagyon messze van, a város szélén. Tavaly lekerékpároztam azért, az új , megasztáros Oláh Ibolya miatt. Idén legfeljebb a régi Kordáért te(het)ném?
Ja, s hogy ne feledjem, most épp a makói grafikai alkotótelep meghívóit fogjuk "aktiválni". Lányom épp, pár perce ért haza, rá . Unokabátyám viszont - aki imént jelentkezett (fogorvosi műveletek miatt maradt el eddig)- nem tekinti művészetnek korunk képzőművészetét....se a zenéjét, merthogy utána - lehet - hogy ottmaradunk, mi, a hagymaház nagytermében a Pavlovics Dávid gitárkoncertjén (is).
aliz2. :: 2007. aug. 24. 16:11 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: eloadas, kiallitas, koncert, kultura, SZEGED, zene
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése