naszóval:"kicsit szomorkás a hangulatom máma"... (közben lehet hallani belül akár Darvas Iván kicsit raccsoló, szarkasztikus akár Bodrogi kellemeskedőn búgó somolykás hangján) , de nem is csak máma, már tegnap is az volt - sőt ! - úgyhogy remélem elmúlik .... nem szoktam "depressziós" lenni, semmilyen (se "ilyen" se "olyan") nem szoktam én lenni... Jó ideje nincs is " hangulatom". Nem foglalkozom vele. Ugyanis.
Azt hiszem, nem is kell. Az maga a kiegyensúlyozottság. Az énenkivüliség. Az aranyközép. Amikor egyenesen ülsz , a gerinced merőleges, és nem gondolsz semmire, főleg magadra nem. Legalábbis az egodra nem. Legfeljebb az "önvalódat" érzed, dehát az úgyis beleolvad a nagy mindenségbe, ahol minden egy...
Na jó. Nem váltok témát. ( se blogot, mert ez már a másik blogomba való... ahol egyébként épp azt boncolgattam (Tolle nyomán), hogy nem kell lereagálni ami egóból jön, ami negatív...)http://url2.blogter.hu/?post_id=185092
Lehet hogy front van - méghozzá kettős, elmúlt a nyár de még foltokban megmaradt, megrekedt a rendkívüli hőség. De már borul. (csökken a fény - a szerotoninszínt, hát persze, hogy itt az ősz, a depresszió - sajnos úgy tűnik mindenben , nem csak az időjárásban. Vagy azt regressziónak mondják? Mindegy.
Én nem hagyom magam!
Hű, máris optimistább lettem :) Az én poharam igenis félig teli van! (és nem félig üresen)
Csak azért "kicsit szomorkás a hangulatom"... de már csak "máma"!
aliz2. :: 2007. aug. 31. 14:35 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: blog, dal, elmelkedes, hetkoznapok, idojaras, valtozasok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése