az augusztus 20-i ünnepségünk (az ünnepi testületi ülés ) idén 19-én volt megtartva
csoda, hogy nem tévesztettem, szalasztottam mégse el
viszont a közepe táján észrevettem, hogy a bluzom forditva, a fonákján vettem fel... szerencsét hoz? azért innentől eléggé feszengtem, és -bár nem lehetett feltűnő, esteledett is, mindenhol jól el volt varrva a blúzom, csak a cimke látszott a nyakszirtemnél kivül, azt takargattam a tenyeremmel -, előbb hazakarikáztam, legalább is a koncertről...
aztán otthon egy mozdulattal visszaforditottam szinére a blúzt és visszakarikáztam... pár fúvósszámot még el is csiphettem (még a holland vendégkarnagyot is)
arra gondoltam, hogy kicsit az egész ünnepség, meg aztán az egész minden körülöttünk kissé olyan fonák mint a forditva felvett blúzom, s tán épp olyan egyszerűen lehetne szinére vissszaforditani is, mint ahogy egy mozdulattal vissza lehetett csinálni a forditva felvett blúzt (csak persze ahhoz előbb észre kellett venni, és a nyilvános térből hazamenve, megfelelő körülmények között korrigálni)
de eleve, miért 19-én van egy 20-i ünnepség?... az ünnepi szónok Makó "arca", a zongoraművész
lokálpatrióta, aki maga is bevallja, hogy könnyebb lenne számára az érzéseit a zongoráján kifejezni, de zongorája holnap fog dolgozni, mára szabadnapot kért... mint mondja (s valóban, holnap Kecskeméten lesz koncertje).... a beszéde viszont igazán jól sikerül, egyedi is, kicsit személyes is, de alkalomhoz illő... István tanitásaiból kiemeli az idegenek elfogadtatását, irodalmi megközelítéseiben a magyar nyelv különleges árnyaltságát dicséri,(B.Shaw-t emlegetve) zenei vonatkozásban zeneszerzők érdeklődéseinek lenyomatát a magyarság irányában (Brahms, Liszt)..., anyaként a hazában és a világban helytállás továbbadását is...
az ünnepség a Himnusszal és az Örömódával kezdődött egyébként (Magyarország és Európa harmónikus(abb) viszonyát sejtetve jólesően), a Szózattal zárult (a városi vegyeskar szépen énekelt, én is szordinóval "kisértem" , de az utolsó sort: iitt éélneed élned halnood kell nem csak a magas hangok miatt némitva magamba.(Mégha a gyakorlat(om) mást is mutat. Nemhogy az országtól, de a városomtól se igen tudok elszakadni, pedig...pedig...!)
Az új kenyér is megszentelődött,
és a kitüntetéseiket is megkapták az arra érdemesitettek,
régi ismerőseink is
a Marosvidék szerkesztéséért (mi is ir(t)unk bele): Szilágyi Sándorné (lánykisérőivel):
osztálytársam: Lóczi Rózsi, mint odaadó gyerekorvos (vizsgálta is (csipkedve) lányom, annak idején)
és ugyanabból az óvodás időből lányom vezetőóvónője...
tapsoltam nekik... is...
meg a szép új térnek
oldalról, a biciklimre támaszkodva (nem is tudom szabad ezt? ildomos?)
boldog augusztus 20-t, 19-én, de holnap lesz a tüzijáték!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése