LÁBFÁJÁSOM ELMÚLÁSÁRA 2008

 

napokig fájt a lábam, - remélem, tartósan indokolt a múlt idő használata - mára elmúlt...

zavart, mert nem tudtam, mitől lehet, minden lépésnél fájt, húzódott, feszült -, nem akart alább hagyni, még pihentetés után se tartósan, de különben is - megfigyeltem, nem csak nálam van ez így - ha az ember korlátozva van valamely testrésze használatában, annál inkább erőlteti, akarja, mégis csak használni - mintha ezzel demonstrálná, hogy nincs olyan nagy baj? pedig ezzel a terheléssel csak ront a helyzeten.

de mára egyszerűen - elmúlt!

igazán akkor tudja az ember becsülni a nemfájást, ha előtte fáj

a pozitívumot többnyire csak a negatívum hiányaként észleljük

az egészséget a betegség hiányaként?

az igazság az, hogy mivel nem tudtam mi a rejtélyes lábfájásom oka, rosszra gondoltam, valami "degenerativ", kopással, öregedéssel járó jelenségre. Most viszont, hogy végre nem fáj, egyszeriben nem is érzem öreg(edő)nek magam! arra gondolok, hogy gimista koromban volt a lábamban ínhúzódás, minek következtében fel is voltam mentve egy hétig tornából - most úgy rémlik, hasonlóképp fájt a lábam! Tehát koromtól függetlenül. Hurrá! Nem szeretem, ha az idő dirigál fölöttem, és talál ki zavaró eseményeket. De most utólag és visszafelé is fellélegeztem! Bakfiskorom lábfájásának megismétlődése igazán nem adhat aggodalomra okot! sőt! Biztos túlerőltettem a túlsok biciklizéssel (nem volt eléggé felpumpálva a gumi , valószínű megerőltettem a hajtással a vádlimat) Ó, de jó!

Örömömben vettem is egy szép öltözéket lányom esküvőjére, sőt hozzá egy szép cipőt! Amiben zavartalanul járhatok. Remélem.

aliz2. :: 2008. aug. 14. 21:22 :: 3 komment :: Címkék: egeszseg