én igy emlékszem rá
mint nagyon eleven, vidám diákszinpados diákra, testvérével - ki szintén szinész lett...
ők voltak a szentesi diákszinpadosok favoritjai, sőt az enyémek is megkedvelték őket (ugye V. Á.?)
Bácskai Miska bácsi felfedezettjei, szeretettjei - a többiekkel együtt... szeretettel emlitették is a nevét...
ezen a nyáresti kerti beszélgetésen...
ami amúgy is nagyon családias, emberi volt...
a köszöntő zenét is megköszönte, mondván még a galambok is együtt szálltak a Scarlatti zenével
felemlitette a másik nagy makói szinészünket is Dégi Pistát(ki jóbarátja volt édesapjának)
aki viszont hegedült, énekeltek. az apja szerinte, ha szinész lett volna- boltvezetés helyett , olyan kállais lett volna...
anyja könyvelő, az otthoni légkör kipolgári-paraszti (volt háztáji is, amiben serénykedtek)
a gimnáziummal tört be igazán a kultúra hozzájuk - s az önfeledt játékban oldódtak fel... a fivérek...
a Stilusjátékokkal irta be nevét a színháztörténelembe.. számtalanszor évtizedekig játszták Bánnal...(őt is még diákszinpados múltamból ismerem)
a Vigbe Várkonyi invitálta de sajnos akkor már beteg volt s az őt váltó ig. nem tudott volna megfelelő szerepeket adni neki ---
de a Vigben ismerte me Págert...ki Jászai dijához elsőként gratulált
a Katona alapitótagja lett
majd szabadúszó
egy (művész)szinházcsinálási tervük kudarcba fulladt
lett újszinházas is,,,
jelenleg vidéken, Szfehérváron van, de elégedetten - 8 éve
-- hátul ült a szinésznő lánya, vele is szerényen elbüszkélkedett, ...
egyáltalán, feltűnt, hogy mennyi kollegájáról beszélt szeretettel elismeréssel...
és a makói ajándékokat is milyen kedvesen és örömmel vette át...s mutatta a közönségnek meg.. majdnem mint egy kisgyerek (az a régi játszó diák...)
ránk esteledett... észre se vettük...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése