ma már viszonylag normális napom volt, sőt, mivel hogy kezdhettem hirtelen bepótolni mindazt, ami egész héten elmaradt
jól vagyok tulajdonképpen,-már a fejem se fáj- és érzem, hogy hamarosan még jobban is leszek, mint mielőtt elkezdődött (és tényleg kb 7 nap azaz egy hét(?) - de - mert mentem orvoshoz - a győgyszert még 5 napig szedhetem ráadásnak. De azt hiszem ez kellett. Ettől lettem teljesen jól. De ez csinálhatott még egy kis zavart, mert ez az anti- olyan erős, hogy mindent ellenségnek tekint , azt is, amit nem kéne a bélflórában, úgyhogy ez már éjjel jócskán megzavart, némi késszúrásszerű gyomorfájásokkal, de aludtam tovább, csak reggel volt valami nagyon furcsa álmom, mintha Jézusként (Joshuaként) feszítettek volna keresztre, illetve láttam őt, és én éreztem a lábam végében valami nagyon erős felfelé kuszó fájdalmat, mire gyorsan felébresztettem magam, mielőtt....
aztán elrohangáltam -végre - lányom tisztítóba vitt szoknyájáért, meg javítani vitt cipőjéért, meg biciklijéért, meg a postán befizettem a csekkeket... minderre képtelen voltam korábban. (Lányomtól örökölt) mobilomnak elromlott a kijelölője, előszedtem a régimet, amibe "csak" új akku kell, de azt mondták, az olcsóbb, mint a kijelző javitása, úgyhogy ezt is lebonyolítottam. Csak most nem találom a régi mobil töltőjét, meg sajnálom is az "eltűnt" fotókat, meg még a nem törölt sms szövegeket is. (nem is beszélve a tegnapi magnókazettáról!) - Nem is tudom , miért is akarok , akarnék én mindig mindent konzerválni, megörökíteni, eltenni... jaj, most is - ezzel a blogirással is - nem-é ugyanezt teszem?
aliz2. :: 2007. szept. 28. 21:12 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: alom, blogiras, bosszusag, egeszseg, hetkoznapok, naploSZERUSEG
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése