ELHAGYOTT GYÁRUDVARON 2008

 

úgy adódott, hogy a tegnapi napból egy-két órát Újpesten, a "város peremén",  egy " elhagyott gyárudvaron " töltöttem, az "ólmos ég alatt" miközben botorkáltam, szeméthalmok közt, az eredeti funkciójukat vesztett, vedlett téglaburkolatú, füstös, kormos, omlásukban is makacsul robusztus épületek közt, nem véletlenül törtek fel bennem József Attila "elégikus" szavai, mert most váltak -anakronisztikusan ugyan, de - valóságossá igazán:

"itt minden csupa rom", vagy a Külvárosi éjből:

"mint az omladék, úgy állnak a a gyárak"  ,

( "de még
készül bennük a tömörebb sötét,
a csönd talapzata" )

a valahai bőrgyár épületei most a legkülönbözőbb  funkciókat töltik be,; "TÖLTSE FEL COCA-COLA KÉSZLETÉT! vagy  ruhatárát használt nyugati ruhákkal: EURÓPAI HASZNÁLTRUHA NAGYKER ( holland, francia, angol, spanyol,.. bármely országból), sőt : bútorok:  HOLLAND HASZNÁLT BÚTOROK

de találok valami csodaszerűt is: INDIAI BÚTOROKat, amik, kézzelfaragott műremekek, vagy egy órát itt töltök el, köztük, mint egy mesebirodalomban (suttyomban fotózva is - hogy legalább így elvihessem) mennyi munka van ezekben a gazdag fafaragásokban. Újak?- kérdem a tulajdonos-eladótól, és Indiából hozatják?" "Igen, újak, mindenki ezt kérdi, Új-Delhiből jönnek, és főleg gyerekek csinálják"... gyerekek...?! (csak egy pillanatra villan át a fejemben a mostanában (Marxszal együtt) elkárhoztatott Engels dolgozata a gyerekmunkáról, annak tarthatatlanságáról. Kicsit rosszabb szájízzel lépek ki a faragott bútorok mesebirodalmából (ez az indiai  gyerekek maguk gyártotta - nekikvaló - mesevilága?) - ki a sivár, koszos, idejét múlt "gyárudvarra", ahol - vajon József Attila, miket gondolhatna ma, erről a jelenről, a vagy 80 éve megálmodott jövőről (?):

Itt a lelkek
egy megszerkesztett, szép, szilárd jövőt
oly üresen várnak, mint ahogy a telkek
köröskörül mélán és komorlón
álmodoznak gyors zsibongást szövő
magas házakról. 

Ez lett a jövő? "Ó, én nem ilyennek képzeltem el... (Már itthon, este, a Zárórában hallom majdnem"nemzedéktársam" Tordy Géza szájából, csak úgy mellékesen (?): "..nemzedékem minden reményére rácáfol ez a mai világ"

(De a nap teljes képéhez a Nyugati melletti West End Swarowski kristályos csillogása is hozzátartozik ...,  rend, márványtisztaság,  művízesés, műszökőkűt, pompás, divatos, luxusüzletek, többszinten. Kápráztató... 

A valóság is többszintű... s pár lépésre viszont az aluljáró kaotikus sötétsége)

aliz2. :: 2008. szept. 17. 23:16 :: 1 komment :: Címkék: , elmelkedes, JOZSEF, kolteszet