UNOKÁMNAK írtam

 -Mama, mesélj!

-Miről?

-Magadról

(a kiskoromról, persze)

egyszer volt , hol nem volt egy kislány… most is van…. Csak most már nem kislány, hanem néni, a te egyik nagymamád: Julimama

Nagyon rég született az a kislány..több mint 70 éve.

(Amikor te születtél, Vince, akkor ő már majdnem 70 éve élt… )

 

Nagyon megörült annak, hogy kisunokája született. Nagyon örült annak is, amikor kislánya, aki a te anyukád. Amikor a kislánya született, akkor se volt már túl fiatal, betöltötte a 40-et is. Hatalmas volt a boldogsága és öröme, hogy végre ő is anya lett. És nagyon-nagyon szerette a kislányát: Timikét. Aki a te anyukád. Most is szereti, csak másképp, persze. És velük lakott egy nagy házban Timike nagymamája is, az én anyukám, akit úgy hívott Timike, hogy Dusi mama. Dusi mama is nagyon boldog lett, hogy született unokája. Mindig mosolygott, amikor csak meglátta, amikor csak átment a szobáján, nagy öntudattal, kis apró lábaival...Dusi mama azt mondta neki ragyogó szemekkel és mosolyogva (mindig mosolygott, amikor csak látta!) CSILLAGOM! De Timike csak durcásan annyit mondott, -ÉN NEM VAGYOK CSILLAG! A CSILLAG AZ ÉGEN VAN. És ment tovább , hátra se nézve.

És képzeld, hallottam a napokban, hogy ez a kis Timike felnőve, anyává, a te anyukáddá, azt mondta neked, a kisfiának, hogy CSILLAGOM.

Na , mit szólsz ehhez, csillagunk?