igen, az utcát (is)
tegnap láttam egy fiatalembert egy kis utcában a szép házuk előtt söprögette az avart (ritka látvány)
és eszembe jutott az én anyám...
ő is ezt tette, a házunk meghagyott két ablaka előtt...
sőt nyaranta fel is locsolta a járdát
télen meg lapátolta a havat...
(tán inkább nekem kellett volna, egyszer 8 előtt pár perccel, nagy hóban, ziláltan jött be a tanáriba kolleganőm, egykori magyar tanárom, aki túl lakott nálunk, de előttünk ment el, s szemrehányón mondta:
anyád holtsápadtan söpri a havat!
pofonként hatott, rám, elszomorodtam, mentem volna haza, söpörni, de nem lehetett, órára kellett sietni)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése