egész mást kerestem, és a véletlen(?) úgy hozta, hogy két régi levél került a kezembe, egész más doboz illetve fiók mélyéről, de ugyanabból az évből (1961) pár hó eltéréssel, és mindkettő a nagymamámmal kapcsolatos - aki abban az évben "ment el"; a márciusit még ő diktálta, Amsterdamban, a fia egyik kedves barátjának (neki nagyon rossz lett a szeme, alig látott már, így egyszerűbb lehetett az irás, de a végére odairta a nevét:(sok csók és várva kedves soraitokat maradok hű nagymamád: franciska... ("nagy öröm nekem, ha Laciéktól vagy tőletek levelet kapok....Laci tegnap telefonált is nagy örömömre. Én nagyon-nagyon érdeklődöm minden iránt, ami veled van kapcsolatban és adja Isten, hogy jól levizsgázz, és jövőre a szegedi egyetemre kerülj"....)
a másik levél gyászkeretes boritékban jött, Stockholmból, "Laci" bácsitól, a nagybátyámtól- május 29-i keltezéssel, ki akarta várni , hogy leérettségizzek..., hogy közölje a megrázó tényt, hogy nagymamám 19-én este 10 körül elköltözött... az édesanyjához és apjához, és Karcsihoz (apukámhoz), akiket olyan forrón és hűen szeretett mint ahogy csakis ő tudott szeretni. Hűen, odaadóan és becsülettel...
"ő jó volt nemes volt becsületes és szintiszta. Ő jobb volt mindannyiunknál, akik jók igyekezünk lenni. Ő egy olyan világból maradt meg, melyből csak a szépet és jót hordta magában."... hordd az emlékét , mint valami szépet és nemeset a lelkedben ...
A lélek nem hal meg ha a test folytatódásaiban tovább él, és nekünk kettőnknek kik folytatódásai vagyunk még ezen a világon tovább kell hordjuk magunkban az ő szép nemes lelkét..."
De megint ketten vagyunk most is "folytatódások", bár lányom nem ismerhette a dédanyját, (sajnos én se úgy mint ahogy az unokáknak nagyanyjukat ismerni kell és illik... ő 46-tól Hollandiában élt, és nem tudtunk találkozni attól kezdve)és nagybátyám is csak levelezésből , telefonon keresztül "ismerte" a lányom(én is már 21 éves voltam, mikor személyesen megismerhettem, és az utolsó években csak a távoli Ausztráliában-, ból leveleztünk).
Azt hiszem gyakrabban kellett volna levelet irni a nagymamának, nagybátyámnak,
és többet kellene beszélnem róluk a lányomnak...
aliz2. :: 2010. szept. 29. 23:11 :: 2 komment :: Címkék: emlekezes, kapcsolatok, rokonok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése