kiderült , hogy egy általános iskolába jártunk, én 6-ig jártam oda, ő 3 évvel fiatalabb nálam, igy nem is emlékeztem erre valahogy ...most volt az 50 éves találkozójuk, ez vetette fel a témát, és az is kiderült , hogy közös tanáraink voltak, sőt még az osztályfőnökünk is az, de sajnos a találkozójukon már csak egy tanárjuk lehetett jelen... Mi meg nem is szoktunk találkozni. (az osztálytársaim sem, azok igen, akikhez a másik iskolában 7.-ben csatlakoztam, de azokat sose tudtam "igazi" osztálytársaknak tekinteni azalatt a 2 év alatt - a másik 6 többet esett a latba...)
most azon gondolkodtam el - ahogy felidéztük közös tanárjaink alakját egy-egy jellegzetes gesztusukkal, hogy ha már mi se emlékezünk rájuk, akkor, eltűnik az emlékük is?
pedig de mennyire életszerűek voltak, mennyire élesen jelentek meg előttünk most, mennyire egyformán emlékeztünk rájuk - pedig egymásra - azokból az időkből nem is...
ki fog emlékezni rájuk, ha már mi sem...
ki emlékszik a tanárokra, ha már a tanítványok se emlékezhetnek
hiszen egy-két közös iskolatársunkra is már csak emlékezhetünk
(ki fog emlékezni a tanárainkra, ha már ránk is csak emlékeznek)
(és meddig fognak emlékezni ránk...)
aliz2. :: 2010. szept. 27. 22:40 :: 4 komment :: Címkék: emlekezes, iskola, kapcsolatok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése