2021. szeptember 21., kedd

IDŐBŐL, TÉRBŐL KISZAKADT NAP 2008

 2008. szept. 21.


többször kellene kiszakadni a hétköznapokból többször kellene a megszokott helytől és időnktől elrugaszkodni, ténylegesen mint most Pesten , azaz Budán a Szkéné színházban (műegyetemi,) Dunaparti patinás épületében, ahol már a bejárát 4 hatalmas allegorikus szobornőalakja is mutatja, hogy igen, ide belépvén elszakadunk a mindennapoktól , persze csak azért, hogy kicsit megemelve azt térhessünk majd vissza hozzájuk a Metanoia színház, Perovics Zoltán (alias: Pero) vezetésével performanszot mutatott be este azaz éjjel a Függetlenek éjszakája alkalmával, az előadás voltaképpen utórezdülése volt egy tavalyi, szegedi régizsinagógabelinek (Előkészületek. Deszkák, pallók...), ami a szegedi zsidóság letelepülési nehézségeiről, és a régi zsinagóga megalapításának első mozzanatairól szólt, az Eszter könyve örökérvényű történetének felolvasásával is, ez a mostani performance afféle színháziasított interjú egy deszkával (azzal a bizonyos első (alapító)deszkával, a zsinagógából.) Száműzetésről, száműzött, hányatott sorsok szólalnak meg, egy dobozból (levéltári hiteles dokumentumok -) mielőtt a deszka két oldalon álló clownok kihallgathatják mintegy, Lőw kabbalisztikus szövegét, illetve a példabeszédszerű legendát az öregről, fiáról és a szamárról, akiket folyton piszkált a környezet, soha nem tudtak nekik, az ellenséges szóbeszédnek megfelelni, míg végül, - a történet (lányom által megírt és előadott) továbbszövéseként - felszálltak az égbe, de onnan visszavágytak a földre, bár akkor eszükbe jutott, hogy még mindig nincs otthonuk, hol örök űzöttség az osztályrészük, de nem tehetnek mást... vállalják... Az előadás is hányatott sorsú, Szegedről, eredeti, neki kijáró közegéből, most Pestre "szállt", de a 3. résznek, a Lőw Immanuel tudósrabbinak emléket állítónak vissza kell térnie eredeti "hazájába", ahol a rabbi is élt, Szegeden, a Hajnóczy utcában (őseink szomszédságában) - amíg hagyták, amíg el nem száműzték onnan... a többi zsidóval.... 1944-ben...




(egész nap próbáltak (én csak fotóztam - lásd pár kép a vagy 50-ből - sőt, videóztam is) a deszka másik végét tartó clownra (W.S.T.) sokáig várni kellett , kiderült, hogy Pesten megint csatározások vannak az Andrássy úton (meg is írta), (lányom is) - mert nincs béke - nem csak az olajfák alatt, de azért Budán csend honolt, és tulajdonképpen csak vidéki riadt, aggódó telefonokból értesülhettünk arról, hogy mi is van a fővárosban. de tényleg: mi is van... már megint, vagy inkább még mindig....

aliz2. :: 2008. szept. 21. 22:32 :: 3 komment :: Címkék: , kultura, lanyom, szinhaz, utazas, zsinagoga

2 megjegyzés:

  1. . mondat:
    2008. 09. 25. 0:51
    nem inkább igazán meg kéne élnünk a hétköznapokat, mint kiszakadni belőlük?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. aliz2.:
      2008. 09. 25. 5:56
      ...de néha el kell rugaszkodnunk tőle, hogy megláthassuk az esetleges mögött a lényeget is! a hétköznapokban az ünnepit is...
      a kettő nem zárja ki egymást, - az élet folyamatában - sőt! hogy az élet - létezés - is lehessen!

      Törlés