SZERBIÁBA, APÁM NYOMÁBA 2009

2009. szept

ezt még Szerbiába utazásom előtt írtam (a motivációról)

" El akarok menni Borba

Oda, ahonnan apám nem jött vissza...

Bár elindult (elindították) az erőltetett menetben. De Pancovánál látták utoljára. Valószínűsítettük, hogy a cservenkai tömegkivégzés áldozata lett. De mivel Pancován és az úton is voltak "kivégzések", nem tudhatom...

Hogy megtudhatok-e többet most a helyszíneken, az is kétséges. Tudományos kutató sem boldogult a levéltárakban, és különben is ugyan miféle "lista" maradhatott fent ott, ahol embereket névtelenül halomba öldöstek.(pusztán azért, mert zsidóknak születtek.(valószínű ez a szó helyettesítette a nevüket is-egységesen. A tömegsíroknak nincs névsora)

Azért, vagy épp ezért elmegyek Zomborra; ott temették el a cservenkai áldozatokat. Ott van egy emlékmű a zsidó temetőben. És elmegyek Borba, megnézem a helyszínt...

remélem, lesz erőm hozzá

apámnak vajon mennyi volt? mennyi maradt és mire? az "erőltetett menetben"...

mennyi erő kellhetett elviselni azt, amit elviselhetett...

fiatal ember volt

én meg már lassan kétszer annyi éves

tőle elvették - a fiatal életével- az öregkorát is

pedig hogy illett volna a bölcsességéhez az öregség!

igazán az lehetett volna az ő ideje

megyek. öregen, ifjú apám nyomát keresni... Vajon mit keresek? Vajon mit találok?!

Őt már seholse találhatom...

csak ott, abban, amiket írt - a szubtilis szellemiségében - s nem a szétszórt csontokban, valahol... és hiszem, hogy a szellemisége, ami mindig is áthatotta, túlélte a testét kioltó gyilkos lövést. _

....................................

ezt is Szerbiába menet, már ott, a vonaton kezdtem irni VRBAS helység után (aminek a nevét direkt megjegyeztem, hogy később a részletes térképen észrevehessem, hogy milyen közel is van Cservenkához...)

"állókép. a vonat áll vagy tolat? egy lépés előre , kettő hátra (mint ama hires Lenin irás cime) peronokon, padokon emberek ülnek szinte mozdulatlanul... tekintetük se rebben. piros tányérsapkás vasutas tárcsával elindul, visszalép, majd újra előre - megáll, az ablakunk alatt...nem siet el semmit...

ez az patópálos "ej, ráérünk arra még"... ki mondta, hogy ez csak magyar mentalitásra illik rá?

Aztán nekiindulunk., a kukoricatáblák között, mint kilométerekkel ezelőtt is; s így úgy tűnik, mintha nem is haladna előre a vonatunk közben..

Vajon mennyi lehet az átlagéletkor errefelé? ha nem lennének egyéb komponensek, ez a ráérősség biztos megemelné...

azt hiszem, ki fogok kapcsolódni

Bár Újvidék - ahova tartunk - viszonylag nagyváros és a nagyvárosok már uniformizálódva felgyorsultak... mindenfele...

.............................................

másnap, már Újvidéken, az ott vásárolt térképen látom, ott van VRBAStól nem messze CSERVENKA, ahol (feltehetően) az én apám - és vagy 700 társa - életének véget vetettek (az akkori, itteni átlagéletkort alaposan megnyirbálva, hmm...).. ha apám eljutott idáig, ezen a csendes falun is át kellett mennie..., vánszorognia? Azt olvastam, hogy a szerb lakosság sajnálattal és jószivvel volt a munkaszolgálatosok iránt, és segitették is őket, már amennyire egyáltalán tehették...

és ez a rengeteg kukoricatábla... vajon akkoriban is ezt termesztették? azóta itt már megint volt "háború". de a kukoricaföldek rendithetetlen nyugalmán semmi se hatol át."