2011 szept.
órákig hallgattam a versfelolvasásokat két napja, a Műcsarnokból,( igazán nem csak a lányomét), a vége felé már ez a megemelkedettebb versbeszéd tűnt természetesnek, s nem az az egyre alpáribb, ami körülvesz, úton-útfélen, nem egyszer szellemi környezetszennyezésként. (mondjuk a versbeszéd is profanizálódott némiképp, hiszen az is a - megváltozott- valóságból nő ki, de mennyivel több... szinte kedvem szottyant volna verset írni, amit nem teszek már évtizedek óta, pedig volt idő, amikor nem tudtam nem verset írni. azt hiszem, azokban az években annyira túlcsordultak az érzelmeim, hogy nem volt más megoldás, valamiféle versbe kellett önteni... fodrászra várakozás közben, csattogó vonatkerekek ritmusára, bárhol és bármikor, nem tudtam nem írni... az eredmény szinte másodlagos is. jó volt megírni, kiírni, megtisztulás...
a blogírás nagyon nem ugyanaz... napokban felidézett 1976-os év* is még versírós évem volt, a dossziét, most mielőtt visszaraknám, újra kinyitom, választani egyet, versíró múltamból,("ó, múltam adj egy szalmaszálat!")és várom (az ihletet?) , hátha visszatér még, a líra a kezdetek és a vég(ek) műfaja, hátha , az öregséggel együtt utolér ez is, kegyelemként. megint verset írni... csak úgy. de fordítva vagyok ezzel , mint József Attila: "mikor verset ír az ember, verset nem írni volna jó" helyett "mikor verset nem ír az ember , verset írni volna jó.") s hááát , be kell vallani, nem találtam megfelelőt. valószínű, mikor verset is írtam, nem voltam igazi költő. de nem ám... (talán mert túl személyesek, túlságosan a megírás körülményeihez kötődtek... túlságosan a megírójukhoz...? ----- de azt a vasárnapi verset, a -visszaemlékezésben említett- elfuserált szonettet ideírom):
BARÁTSÁG?SZERELEM?
A sok ÉS kevés közt ami épp kell
csak a MÁSIK tudja csak a MÁSIK
mitől vet LÁNGOT ha minden FÁZIK
mi FULLASZTJA s mit VISEL EL
miről HALLGAT s mely kérdésre FELEL:
A TENGERMÉLY HULLÁMOKAT JÁTSZIK
A LÉNYEGet elfedi a LÁTSZIK
NINCS igaz BARÁTSÁG NINCS SZERELEM
Őt én korlátozom ő meg engem
Ami teljes lehetne nem lehet
KERESSÜK egymást ÉS ŰZZÜK egyre
Csak PERCEINK vannak s SZIGETEINK
Sehol: MINDENÜTT és sosincs: MINDIG
S a kékmadár közöttünk kisiklik
*http://evekesemlekek.blogspot.hu/2011/09/talaltam-egy-kis-nptart-46bol-de.html
azóta irtam jópárat
VálaszTörlés