AZ IFJÚSÁG ÉDES MADARA 2008

 

elröpült... "az ifjúság édes madara"....

Paul Newmann-t első egyetemi ifjú éveimben láttam először a szegedi belvárosi mozi karzatán, az "Ifjúság édes madara" c. (1962-es) filmben, mely Tennessee Williams  - az akkoriban igen felkapott és felkavaró amerikai drámairó tollából - készült. Elkábitó és fejbevágó film volt ez, - mint később a "Macska a forró bádogtetőn" - hibákat elkövető de gyötrődő és folyton a szépet, az álmokat (a boldogság kék madarát?) kereső de szükségképpen, tragikusan elbukó főhősökkel... Paul Newman vakító kék szeme azóta is világít ezen a (majdhogynem) "általános emberi" úton...

most már  - tegnap óta - csak archívvá lett fotókon, filmvásznon...

Legutóbb a "Senki bolondjá"-ban láthattam, 94-es film, de ott már öregembert alakított

életem egyik meghatározó, - Csipkerózsika-álmomból - felrázó, figyelmeztető-filmjét: a Rachel, Rachel-t is neki, az ő rendezésének, köszönhetem! Meg a "Gammasugarak hatása a százszorszépékre" torokszorító élményét is!

                                                                   ***

Egyébként Paul Newman - rokonaim rokona. (Egyik Neumann vezetéknevű unokatestvérem fogott gyanút ez ügyben, és miután ő is "kivándorolt" (jóval később, mint a már Amerikában született de "magyarországi zsidó családból" származó Paul Newmann felmenői, felvette vele a kapcsolatot, minek során "gyanúja" beigazolódott: valóban rokonok - a híres szinészrokon nagyon kedvesen reagált az őt megtaláló civil (orvos)rokon megkeresésére. (egyébként a mosolyuk alapján elég feltűnő is a "rokonságuk".)

A rokonom rokona nem rokonom; mégis, nekem is,  volt/van(!) hozzá közöm! "Személyesen", s  mint mindenkinek, aki láthatta filmjeit!

ezt most nem is írnám le, mert nem szorul bizonygatásra, - ha nem olvastam volna tegnap a friss gyászhír után egy fórumon egy ezt kétségbevonó bárdolatlanul -érteltlen megállapítást. Miszerint, hogy is gyászolhatjuk, azt, akit nem is ismertünk. Szerencsére, le is hurrogták a - halálhír nyomán mélyen megrendült - többiek. Mert igenis "ismertük", "rokonunk" volt! ("megmutatta magát" , "látva láttuk", "szerettük"!) - Amikor egy-egy ilyen nagy színész távozik, vagy bármilyen művészeti ágban alkotó művész), aki tulajdonképpen az egész emberiségnek adta magát nagy alakításaival - az személyes veszteség is (a nemrokonoknak is), mert a szó igazi értelmében volt rokonuk: Úgy, ahogy Karinthy fogalmazta meg (még Adyn is túl...): "mindenkinek rokona, őse, ...ismerőse..." Embert ábrázolt, bennünket tükrözött és alakított is ezzel, a jófelé mutatva az utat ..-

És ő nem is csak a filmjeivel "adott".! Hanem szó szerint is: vagyonokat áldozott rászoruló (súlyosan beteg, háborús területekről menekülő) gyerekek megsegítésére. Igazi humanista, igazi EMBER volt!

Rosszabb lesz egy olyan világban élni,  amiben az ő ragyogó kék szeme már nem világíthat nekünk.

Azaz - újranézhető filmjeiben - még igen

aliz2. :: 2008. szept. 28. 13:54 :: 5 komment :: Címkék: , elmeny, film, kapcsolatok, nekrolog, rokonok, színeszek