A TÖVIS 2009

 

"Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szivedből szépen
kihull halálod is."

jutott eszembe a temetőből hazafelé karikázva az először egyetemi általános nyelvészeti előadáson hallott versszak... (persze ez is József Attila)

ugyanis anyu és a nagyszüleim sírja közt beleléptem..., úgy hogy a cipőm gumitalpán is átfúródott a tövises (kigazolt?) ág, úgy kellett kihúznom a talpamból, s a vége valószinű bele is tört... de tényleg nem találom... "már nincs bennem"?... vagy lehet, hogy nem is volt? hanem eleve le volt törve a vége...?

és a halál(om)...?

"hol a te fullánkod"?!...

semmi nem fáj... jól vagyok... meg is könnyebbültem (még a tövisbelépés előtt)

(tavaly a tenyeremet sebezték föl a tövises ágak, miközben anyu sírját szabaditottam fel tőlük, most nem terjedtek rá, tiszta volt a sirkő teljesen... felkavaróan jó volt "megtisztulni "is, rajta ülve..., mint még azaz már! 20 éve a betegágyán...)

aliz2. :: 2009. szept. 21. 16:19 :: 1 komment :: Címkék: anyu, JOZSEF, kacsolatok, vers