sajnálom, de gyerekkoromban volt néhány csúfps füllentésem, amik miatt néha most is elszomorodom
főleg amiatt, ami a mélyükön van
a vidékiségem meg a zsidóságom
Pesten nyaraltam pár napig a kis unokahugoméknál
egyszer kint voltunk épp a Margitszigeten, ahol egy velem hasonló testvérpárral összebarátkoztunk játék közben, kérdezték hova járok iskolába, s én hirtelen azt mondtam (tudtam, hogy ilyen van) a Marcibányi térre, de aztán, mikor tovább kérdeztek, nemigen volt információm...:(
a másik eset még jobban bánt..a buszra vártunk a K téri iskola előtt, mi a Maros-parti úttörőtáborba vitt .. egy másik iskolabeli lány (azt hiszem cukkolásból) rámkérdezett, hogy én ugye zsidó vagyok, csak úgy uk-muk fukk. én meg egyszerűen azt feleltem hogy nem, azaz csak félig( nem is tudom melyik szülőmet tettem igy nemzsidóvá...) de láthatóan nem nagyon hitt szavaimnak az illető... (akkor meg miért kérdezte!)
hát ez volt két szégyenteljes hazugságom, amit ma is bánok, nem is kicsit
inkább büszkének kellett volna lennem, a vidékiségem meg a zsidóságom miatt.. mint letagadni
ma már igy látom
de legalábbis természetesen elfogadni
vajon milyen tényezők akadályozták ezt meg?!!!!!
ha nem ért volna előzetes frusztráció miattuk, biztos eszem ágába se lett volna
most duplán szégyellem magam
bár akkor is...
szerencsére ezedk egyszeri esetek, dehogy is ismétlődtek! és több hazugságra nem emlékszem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése