nőnap?

egy nőnap, köszöntő nélkül..

nő vagyok-e (még) egyáltalán?!

valójában borzolják az idegeimet a férfiak olyan köszöntői, hogy megköszönik, hogy vagyunk NEKIK! mintha csak azért lennénk, hogy az ÖVÉK legyünk, az ő életüket szinesitsük, segitsük, gazdagitsuk....

Hát ilyen fajta köszöntéskre nincs szükségem, de/mert nem is felelnék meg a kivánalmaiknak

Én eltekintve a 10 évnyi s olykor "rabszolgaság" számba menő házasságomtól, sose voltam "senkié", soha senki nem sajátithatott ki, mindig önmagam voltam, maradtam (legbelül legalább is)

s úgy látom, a lányom is, az (már több is mint 10 éves ) házasságában is , szuverén, önálló egyéniség , megteszi mint feleség , amit lehet, és naná pláne anyaként -- (mint ahogy egyébként én is)

de hogy csak azért lenni, hogy a férfiaké... nevetséges...

(látom még férfi őseim is igy gondokodhattak, dr Gonda Jenő nagyapám küzdött a nők szavazati jogáért, anyai ősöm meg, dr Bak Izrael direkt "hajadonok"nak adott ki imakönyveket, ő vezette be a lányok "konfirmálását" stb....

******

elmentem ebédelni,a fizetéskor már, egy asztalon láttam vázában egy csokor kedvenc tulipánomat,, lefotóztam, "nőnapra"... csak nem tudtam hogy forgatgassam, hogy a háttérként mutatkozó a MARHA RÉSZEI felirat ne látsszon a virágok mögött:)

járványtól félés és /vagy lustaság miatt nem mentem el a nőnapi köszöntő esztrád műsorra , a Hagyamaházba viszont..