megtartottam a nehéz postai ajtót az utánam jövőknek (egyébként mindig is úgy szoktam), egy nő jött egy kislánnyal, a nő megköszönte, utána a kislány is, és odajött hozzám később megmutatni a kis cukorkáit... egy sárga egy zöld és egy fehér volt egy kis tartóban..
kérdeztem milyen az izük, mentolos? édes?
azt mondta, olyan az izük, amilyen a szinük
be is kapott egyet
melyiket?
a sárgát
na és milyen izű?
sárga, citromizű
jó, és a zöld?
a zöld zöld izű
gyermeki szinesztézia, mindegy hogy érzi az izt a nyelvével, vagy látja a szemével....
óriási
csak mi felnőttek daraboljuk föl a világot (amit a költők is visssza-visszahznak a maga egységében azért, dehát egy kicsit ők is gyerekek....)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése