Egy 1942-es rádióműsor szerint ezt a dalszöveget (verset) is Békeffy Antal irta (a dédanyám Bak (Ungár)Mária testvérének Bak (Kann) Róza a fia) . nem csak a z Eltörött a hegedüm ... meg még másokat is...a Dankó Pistának...
Az érdekessége a dolognak az, hogy ez anyukám egyik legkedvencebb magyar nótája volt, mit nagy előszeretettel énekelt is... Most is ahogy olvasom az ő érzelmes, kissé hamis hangján hallom, nagyon szerette ezt a dalt, nagyon átélhette valami miatt, mert majdnem sírt is közben....
És nem tudta, hogy a nagyanyja testvérének fia írta?, vagy tudta csak nem mondta?,.. már nem tudhatjuk, de a dal itt maradt....
Lemondás
Az érdekessége a dolognak az, hogy ez anyukám egyik legkedvencebb magyar nótája volt, mit nagy előszeretettel énekelt is... Most is ahogy olvasom az ő érzelmes, kissé hamis hangján hallom, nagyon szerette ezt a dalt, nagyon átélhette valami miatt, mert majdnem sírt is közben....
És nem tudta, hogy a nagyanyja testvérének fia írta?, vagy tudta csak nem mondta?,.. már nem tudhatjuk, de a dal itt maradt....
Lemondás
Madár, vígan dalolva lombos ágon,
Lágy esti széltől csókdosott virág,
És minden, minden széles e világon
Szerelmet érez, hőn szeretni vágy!
Bevallanám én is titkát szívemnek,
S elmondanám, hogy mily híven szeretlek.
Elmondanám, de hasztalan beszéd,
Hideg szobor vagy, meg sem értenéd!
Elmondanám, hogy csöndes éjszakákon,
Midőn a földön mindent béke fed.
Az én szememről messze száll az álom,
Nyugalmat még akkor sem lelhetek.
Ha bíztat is egy percre a reménység,
Mint űzi azt el százezernyi kétség.
Elmondanám, de hasztalan beszéd,
Hideg szobor vagy meg sem értenéd!
Elmondanám, hogy egymást hűn szeretve
Mily boldogok lehetnénk, kedvesem.
Szívünk fényt, pompát végképp elfeledne,
S hiányukat nem éreznéd te sem!
/:Mert több a szívnek csöndes boldogsága,
Mint pompa és fény múló ragyogása.
Elmondanám, de hasztalan beszéd,
Hideg szobor vagy meg sem értenéd!:/
És minden, minden széles e világon
Szerelmet érez, hőn szeretni vágy!
Bevallanám én is titkát szívemnek,
S elmondanám, hogy mily híven szeretlek.
Elmondanám, de hasztalan beszéd,
Hideg szobor vagy, meg sem értenéd!
Elmondanám, hogy csöndes éjszakákon,
Midőn a földön mindent béke fed.
Az én szememről messze száll az álom,
Nyugalmat még akkor sem lelhetek.
Ha bíztat is egy percre a reménység,
Mint űzi azt el százezernyi kétség.
Elmondanám, de hasztalan beszéd,
Hideg szobor vagy meg sem értenéd!
Elmondanám, hogy egymást hűn szeretve
Mily boldogok lehetnénk, kedvesem.
Szívünk fényt, pompát végképp elfeledne,
S hiányukat nem éreznéd te sem!
/:Mert több a szívnek csöndes boldogsága,
Mint pompa és fény múló ragyogása.
Elmondanám, de hasztalan beszéd,
Hideg szobor vagy meg sem értenéd!:/
S még egy ..., az is sirós.... szomorú ember lehetett ez a Békeffy Antal (szül Kann Nathan...) valójában....
Nyáron vályogot vetek
Nyáron vályogot vetek, Télen hegedülgetek.
Sír a hegedüm négy húrja, Benne van a lelkem búja,
Mert a babám mást szeret.
Nem nézek én senkire, Csak a fényes tükörbe.
Belenézek, hull a könnyem, Nem tudom feledni könnyen,
Hogy a babám mást szeret.
A vonó, a hegedű, Kiveszett a kezembül.
Elszerették a rózsámat, Kinek húzom a nótámat?
Hull a könny a szememből.
Sír a hegedüm négy húrja, Benne van a lelkem búja,
Mert a babám mást szeret.
Nem nézek én senkire, Csak a fényes tükörbe.
Belenézek, hull a könnyem, Nem tudom feledni könnyen,
Hogy a babám mást szeret.
A vonó, a hegedű, Kiveszett a kezembül.
Elszerették a rózsámat, Kinek húzom a nótámat?
Hull a könny a szememből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése